A 100 éhezők viadal!
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 District 3. - have a nice day...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Dominic Sarcher

avatar

Hozzászólások száma : 47
Age : 41
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

TémanyitásTárgy: District 3. - have a nice day...   Csüt. Júl. 05, 2012 4:13 am

- Tanner, kelj fel- morgok a srácra, aki ma is úgy alszik, mintha fejbevágták volna. Látjátok, ez a baj a zsenikkel. Abszolút nem törődnek a külvilág behatásával. Felőle ugyan bombát robbanthatnának a feje mellett, és... Ja nem. Ő arra rejszol. Jóságos ég.
- Tanner, kelj már fel - mondom ötödszörre. Begördültünk a kapitóliumba, még pontosan 10 perc és megérkezünk. Ez meg itt szunyál.
Lucy közben benéz a szobába, hogy mi a franc van már, ő már begyűjtötte a többieket, ott állt mögötte a macsó srác meg a kis szőke hősszerelmes polgármesterlány is. Meg gondolom Niessa is ott tobzódik, de lehet ő már az ablakban veri a nyálát arra, hogy kit nyírhat ki végre.
- Pihenjél már, Lucy - mondom unottan, majd elveszek egy kancsó vizet az éjjeliszekrényről, és Tanner pofájába öntöm. Tanner felugrik, de nem tűnik meglepettnek. Minden évben ezt játsszuk, és valószínűleg baromira megszokta, semmi újdonság nincsen ebben. Pisis versenyző korában is csak így tudtam kiverni az ágyból.
- Ott vagyunk? - kérdezi Tanner rezignáltan, és karbatett kézzel megvárom, míg átveszi a vizes cuccát. Tanner nagyon hülye, Lucy és Allison döbbenten, tágra nyílt szemmel nézi, ahogy villant az alsógatyájával, a Matt fiú pedig elfojt egy vigyort.
- Nézd mami, a bácsi alsónadrágban van! - .... pont ez hiányzott.
- Lucy, vidd már ki a gyerekedet. - forgatom a szememet - még a végén megáll a fejlődésben Tanner csupasz fenekétől.
- Nem is csupasz a fenekem - vitatkozik Tanner, amíg becsatolja a nadrágját. - Te mindig túlzol.
- Na ne nekem osztogass erkölcsi tanácsokat - fogy el a türelmem - mindjárt ott vagyunk. Kifelé, még mielőtt valami Avox jön, hogy kitereljen minket.
Mikor kiérünk a középső vagonba, ahol az összes utazó felsorakozik körzetek szerint, láthatom, hogy egész jók vagyunk. Mondhattok bármit, de a szigor igenis jót tesz. Szépen sorba állunk, a két elsőbálozó elől, Tanner és Niessa mögöttük, mi meg leghátul. Természetesen a kiskölyökkel.
Megérkezik a ceremóniamesterünk is, az a zöld kakadu, akinek tutira nem jegyzem meg a nevét, nemhogy kimondjam, és kifejezi elragadtatását azért, hogy hogy össze van szedve a kis csapatunk. Nem tudom, mire veri magát, én minden évben összeszedem a "kis csapatunk"-at.
Odabiccentek Thomasnak a Nyolcadikosok között. Gondterheltnek tűnik, mindenesetre remélem, nem forgat semmi hülyeséget a fejében. Odaát elég pocsék a hangulat, már-már vidámaknak tűnünk mellettük. A kissrác pityereg, a vörös lány olyan fejet vág, mint aki az egész vonatot le tudná mészárolni egy kiskanállal, Octavia meg Thomas pedig szótlanul mered maga elé.
Éles kontrasztot alkot velük az én mentoráltaim hozzáállása. A Matt fiú hülye vigyora, a polgármesterlány elkényeztetett feje, Tanner idióta, bamba szelidsége, és Niessa vicsorgásra hasonlító vigyora. Hogy Lucyról meg jómagamról ne is beszéljek.
Lassan mindenki felsorakozik a vagonban, ahogy lassan begördülünk a peronra.
Minden évben ugyanaz. Színes, neurotikusan őrjöngő kapitóliumiak dobognak a peronon, konfettiket, és virágesőt szórnak ránk, hogy a gyöngyökről, drágakövekről ne is beszéljünk. Természetesen észreveszem az apró gyémántokat, amiket az én visszatérő "rajongóim" hajigálnak. Látom, ahogy az első körzetes kislány szeme tágra nyílik, hogy a fáradságos munkával megtermelt drágaköveket ilyen pazarlásban látja. Hát na. A kapitólium sosem a mértéktartásáról volt híres.
A vonat megáll. A kiválasztottjaink feszülten összenéznek, és körzetek szerint leszállnak a vonatról.
A zaj idén is fülsiketítő, és roppant idegesítő. A peronon is külön bokszok várnak, minden körzethez megfelelő. A második körzeté például művészi márványfaragványokkal ékesített, a nyolcadiké gyönyörűen szőtt kelmékkel felaggatva, a mienk például fémzínű, hűvös, és apró izzók díszítik.
- Annyira eredeti - jegyzem meg, az ujjam közé fogva egy parányi égőt, ami véletlenül a kezemben is marad - Hopp, eltört...
Lucy rosszallóan néz rám, de még mielőtt bármit is mondhatna, megpillantjuk az ereje teljében lévő Snow elnököt, az oldalán pedig egy nagyon bájos kis szépség áll, sugárzó mosollyal.
- Ez kicsoda? A legújabb nője? - súgom oda a töbieknek. Lucy reakcióját megint nem teszem zsebre...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Allison Woodrow
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 61
Age : 20
Join date : 2012. Mar. 03.
Tartózkodási hely : 3. körzet

TémanyitásTárgy: Re: District 3. - have a nice day...   Pént. Júl. 06, 2012 7:46 am

Miközben az állomáson ácsorgunk, elgondolkozom azon, hogy talán nehezebb lesz a következő pár napot túlélni ezekkel az emberekkel, mint a viadalt. Az sem biztos, hogy eljutok a viadalig. Lehet, hogy Niessa fogja magát és álmomban leszúr. Simán el tudnám képzelni róla. Amikor rám néz, olyan gyilkos pillantásokkal mér végig, hogy borsózni kezd tőle a hátam. Őszintén remélem, hogy az arénában ő lesz az első ember, aki meghal. Mondjuk erre nem sok esélyt látok, de hát... Soha ne hagyjon el a remény, nem igaz?! Ami pedig a többieket illeti... Tannerrel semmi bajom. Mondjuk számomra érthetetlen, hogy ő ilyen zseniféle, de néha komolyan úgy tűnik, hogy egy 10 éves gyerek okosabb nála. Azonban inkább nem vonom kétségbe a tudását, mert mégis csak Betee Franzen fia, akinek nagy szerepe volt a 24 évvel ezelőtti lázadásba. A másik kiválasztott, Matt... van valami, ami megijeszt abban a mosolyban, ami állandóan kiül az arcára. Mentorok. Lucy normálisnak tűnik, habár ott van nála egy gyerek. Egy gyerek. Felfogni ugyan nem tudom, hogy mit keres itt, és tuti nem én vagyok a hülye. A másik mentorról egyelőre nem alkotok véleményt, mert még nem jöttem rá hogy az a fajta ember, akinek soha semmi nem tetszik, vagy egy szadista. Esetleg mindkettő. Mondjuk kifejezetten tetszett a reggeli akciója amikor Tannerre öntött egy kancsó vizet.
Megáll a vonat és már indulnak is lefelé az első körzetes kiválasztottak. Megpillantom Kitanát, a kislányt, akivel a feketepiacon találkoztunk, aki annyira emlékeztet a régi önmagamra. Veszek egy mély lélegzetet és elnézek másfelé. Leszáll a második körzet is, többek között Megan. Majd mi is. Már jártam a kapitólimban, láttam az épületeket, az embereket. Azonban mégis felfordul a gyomrom, ahogy ezeken a pink hajú embereken nézek végig. Azért ünnepelnek, azért dobálnak virágokat, drágaköveket mert mi megyünk meghalni. Mindezek ellenére megemelem a fejem és úgy követem Maxwellt, aki puszikat dobál a kapitóliumiaknak. Hát nem túl férfias megnyilvánulás de végülis ő tudja...
Megérkezünk a harmadik körzet boxjába. Nekidőlök az oldalának és unottan sóhajtok. Semmi kedvem itt álldogálni. Jelenleg bárhol szívesebben lennék, mint itt. Ja, persze kivéve az Arénát. Dominic persze egyből elvicceli a dolgokat és Lucy nem is kíméli. Én csak a szemöldökömet vonom fel amint őket nézem. Mondjuk akár igazság is lehet abban amit Dominic mondott, de hogy őszinte legyek nem igazán izgat Snow elnök szerelmi élete. Idővel megérkezik az összes körzet mire Snow belefog az üdvözlő szövegébe. Na és igen... ez sem izgat különösebben. Úgyis tudom, hogy miről szól, így mindaddig, míg be nem fejezi, próbálom elfoglalni magam valamivel, természetesen sikertelenül. Aztán mikor az utolsó szavakat mondja, felkapom a fejemet.
- Na, akkor megmutatom azt, hogy hol fogtok lakni. - Ujjong Maxwell, majd elindul, mi pedig követjük. Felliftezünk a harmadik emeletre. Amint kilépünk a liftből egy hatalmas helyiség tárul a szemünk elé tele modern és gyönyörű bútorokkal.
- Ez lenne a nappali. -Sipítja az idegesítő kapitóliumi akcentusával.
- Na ne mondd. - Forgatom a szemem. Ő úgy csinál mintha meg sem hallaná és megy tovább.
- Hát nem elbűvölő helyiség? Egyszerűen fantasztikus. - Mondja, majd átmegy a nappalin egyenesen az étkezőhöz. - Ohh és ahogy látom már meg is érkezett a reggelink. Együnk! - Jelenti ki, majd leül az asztalhoz és várakozóan néz ránk.




Tell them I was happy
And my heart is broken
All my scars are open

♣️Impassible♣️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 60
Age : 24
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

TémanyitásTárgy: Re: District 3. - have a nice day...   Vas. Júl. 08, 2012 2:44 am

Oké, mindig is utáltam a kapitóliumit, meg minden így nem is akartam nagy felhajtást csapni, csak szépen le akartam szállni a vonatról és kész. Persze Dom ezt is megakadályozta, mivel reggel engem - szerencsétlent - sikerült elkapni azzal, hogy kerítsek elő mindenkit, amíg ő felébreszti Tennert. Én ezt a feladatot kerek 10 perc alatt megoldottam, bár hozzá tartozik az igazséghoz, hogy csak a kiválasztottakkal kellett foglalkoznom, mivel Niessa már készenlétben állt, és amikor benyitottam egy konyhakéssel vágta darabokra az ellenfeleik képeit. Komolyan ez a nő enyhén agykárosult, na de mindegy is.
Amikor már nem bírtam tovább idegekkel, benyitottam Tenner szobájába, hogy szóljak Domnak, már készen vagyok. Amikor végre beláttam, az a furcsa látvány tárult a szeme elé, hogy a drága exmentorom egy kancsó vizet önt Tenner arcába, aki egyből felugrott. Ezt követően ott álldogált egy szál alsógatyában.
Komolyan, én néha ésszel nem tudod felfogni ezt az embert, állítólag egy zseni. Bár tudjuk, hogy mit mondanak a zsenikről, azt, hogy egy hajszál választja el őket az őrültektől, de így belegondolva… á mindegy, inkább nem gondolkoztam tovább a dolgokon, inkább megfogtam Sophie kezét, és kihúztam a szobából, majd mindenkit az ajtóhoz tereltem, mondván, hogy mindjárt leszállunk. Persze a rendezés feladata idén is Domra szakadt, aki tökéletesen ura volt a helyzetnek. Ilyenkor, néha el tudom hinni, hogy Dom egész normális is tud lenni, de ezt a látszatot mindig összerombolja a megjegyzéseivel illetve tetteivel. Először összetör egy izzót a nekünk előkészített kocsin, vagyis inkább kabinon… Ekkor még csak csúnyán nézek rá, de amikor Snow elnökre néz, és megjegyzi, ami megjegyez már nem bírom türtőztetni magam. Túl sokáig viseltem el a beszólásait, és most viszonylag egyen rangú felek vagyunk, így amikor már egy kapitóliumi sem lát minket - a kiválasztottak miatt fontos a jó imázs - lekeverek neki egy jó nagyot.
- Ha meg kérhetlek ezeket a „poénos” beszólásokat tartogasd a viadal végére, egyébként, ha annyira érdekel, szerintem az Cecily Snow, az elnök lánya - mondom neki tárgyilagosan, mert komolyan mondom, nagyon fel tud húzni az ilyen beszólásaival.
Mit érdekli őt az a paraszt, mi jobban tesszük, ha meghúzzuk magunkat, mert a végén még lázadónak kiáltanak ki minket, már csak a körzetünk miatt is. Bár, most hogy itt van Thomas Malloy és a testvére talán minket, csak másodszor kiáltanak ki lázadónak.
A „felvonulás” szokásosan unalmas, a kapitóliumi emberek őrjöngenek, és ünnepelnek minket, mintha hősök lennénk, pedig nem vagyunk másik, mint áldozatok, szerintem. Aztán amikor megérkezünk, a ceremónia mester elkezd helység bemutatót tartani. Ahogy látom, nem csak én nem bírom már, mert Ally is lerendezni, de nem eléggé, mert folytatja.
- Szerintem ezt mi is tudjuk - szólalok meg kedvesem. - A jelenlévő hat személyből négyen már jártak itt, így szerintem el igazodunk, vagy ha nem akkor megtaláljuk, de most megkérhetlek arra, hogy… nem tudom miként fogalmazzak, nos… menj el, mert lenne egy kis olyan megbeszélni valónk, ami kiválasztottakra és mentorokra tartozik - ajánlom fel kedvesen, hogy végre hagyja már el a helységet, mert elegem van belőle, de nagyon.
szerencsére nem sértődik meg, sőt, ahogy látom rajta, örül, hogy távol lehet kis csapatunktól.
- Hála az égnek elment - sóhajtok fel, amikor becsukom ögöte az ejtót


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Matt Gottlieb
Kiválasztottak
Kiválasztottak
avatar

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2012. Jun. 03.

TémanyitásTárgy: Re: District 3. - have a nice day...   Vas. Júl. 08, 2012 3:50 am


Valami megváltozott. A vonat mintha lassítani kezdett volna -ezt nem a kerekek zötyögéséből állapítottam meg, hisz a Kiválasztottakat szállító jármű hiper-szuperűl modern, azaz úgy suhan a síneken akár a vajon a kés-, a táj látványából állapítottam meg, hogy közel lehet a cél. Az eddigi elmosódott színfoltok kivehetetlen kavalkádja, most kezdett összeállni, mint mikor egy festményt túl közelről nézünk, de ahogy egyre távolodunk lassan kivehetővé válnak az alakok a vásznon.
Hogy őszinte legyek, szívesebben gyönyörködnék most bármely körzet természetes és egyben hétköznapi látványában, mint a Kapitólium lassan kirajzolódó alakjában... mégis lenyűgöz a főváros fénypompás, gigászi épületeinek látványa. Épp azon tűnődöm, hogy hogy lehet valami egyszerre ennyire csalogató és taszító, mikor halk kopogtatás zaja szűrődik be a szobába.
- Tessék?- fordítom a fejem a hang irányába, de nem jön válasz. Komótos léptekkel ballagok az ajtóhoz, majd résnyire nyitom és kidugom a fejem, hogy megnézzem ki az és mit akar.
Odakint a folyosón nyüzsögnek az emberek. Kiválasztottak toporognak izgatottan a Mentoraik mögött, míg ők a Kísérőkkel egyeztetnek. Aztán megláttam Lucy távolodó alakját, nyomába Allisonnal. Gondoltam jobb ha megtudom mi a nagy harci helyzet, így utánuk indultam. Épp átfurakodtam magam néhány ácsorgó között, mikor megpillantottam Lucy kislányát, aki picit leszakadva a többiektől totyogott, mert figyelmét épp a vonat ablakában elsuhanó táj kötötte le.
- Szia Kicsi!- állok meg mögötte. A kislány egy pillanatra megszeppen, hisz úgy tornyosulok fölé akár egy hegy, de amint felismer rám mosolyog.
- Szia!- csicsergi Sophia.
- Nem szabadna így lemaradnod anyukádtól.- mondom, bár Lucy és Alli pont most áll meg egy közeli ajtó előtt.
- Csak ki akartam nézni, hogy lássam a pokol kapuját.- mondja komoly arcocskával. Elvigyorodom.
- Mit szólnál ahhoz, ha a nyakamba vennélek, így mindent jól látnál?- hajolok le hozzá. A kislány elgondolkozik, majd bólint. Felveszem, aztán egy pillanatig csak állok az ablak előtt, majd lassan odasétálok a két körzetes-társam mellé.
- Jó reggelt Hölgyeim!- köszöntöm őket vidáman. Lucy rám mosolyog, bár valószínű ez a szívmelengető mosoly a nyakamban ülő csöppségnek szól, aki ép tüskésre pödri az ég felé meredő loboncom. Alli csak bólint, arca semmitmondó. Még mielőtt megkérdezhetném, hogy mit keresünk itt a mentornő benyit a kabinba, ahol Tanner alsógatyás hátsója és Sarcher savanyú ábrázata fogad minket.
- "Nézd mami, a bácsi alsónadrágban van!"- szólal meg Sophia. Dom ekkor eszmél csak rá, hogy a kislány is velünk van és olyan képet vág amit nem bírok ki röhögés nélkül. Ajkamra tapasztott kézzel hátrálok ki, hogy megóvjam a kislányt attól, hogy a látvány megállítsa a fejlődésben, na meg magamat a sokktól, hogy éjszaka a férfi csupasz hátsója jelenjen meg az álmaimban.
Épp letöröltem a visszafogott nevetés könnyét a szemem sarkából, amikor megjelent a ceremóniamesterünk szokásos spenótzöld sminkjében.
- Hát itt vannak?- ráncolja össze fűzöld szemöldökét.- Remek, remek legalább együtt! Maguknak már az ajtóban kéne állniuk, hogy a rajongóik lássák magukat!- zsörtölődik, miközben végigmér. A kislánnyal a nyakamban nem tűnök valami vérmes harcosnak, így lerakatja velem, aki az anyjához húzódik. Aztán a Kiválasztott társammal az üvegajtóhoz tol minket. A lány dacos tekintettel méri végig az ujjongó tömeget, míg nekem széles mosolyra húzódik a szám és már integetek is. Igazából nem úgy gondolok ezekre az emberekre, mint megvetendő, gyilkosokra, inkább mint birkákra, kiket véres gyémántokkal kirakott bottal terel a juhász, ki nem más, mint Snow elnök.
Izgulok, hisz sosem voltam reflektorban, mindig is csak egy átlagos srác voltam, aki a suli mellett, hogy segítsen az anyjának a gyárban robotolt. Talán csak akkor éreztem többnek magam, mikor kisfiúként egy kislány támasza voltam. Akkor igazi páncélos lovagnak éreztem magam, de egyébként sosem vágytam arra, hogy én legyek a figyelem középpontjában. Most mégis úgy sütkérezem a vakuk fényében, mint a gyík a déli nap melegében. Minden lelassul körülöttem, minden színpompás és ragyogó, könnyed léptekkel már-már lebegve vonulok le a vonatról. Aztán egy csapásra elmúlik a varázs és pofán csap a valóság.
- Masha...- suttogom miközben megtorpanok és döbbenten meredek a nyolcas körzet vagonjából kilépő fiatal lányra. Végig sem gondolom mit teszek, félrelökve az utamban állókat -legyen az körzetes vagy kapitóliumi- mint egy dúvad csörtetek a lány felé.
- Mi folyik itt?!- lököm félre a lány mellett álló vézna barna srácot. A lány szemében egy pillanatig meglepett fény csillog, de aztán megjelenik a jól ismert konok dac és figyelmét inkább a körzetbéli srác felsegítésére fordítja.
- Hogy kerülsz ide?- nem kiabálok, de mivel ez a magatartás nem épp megszokott, mindenki némán bámul ránk, így jól hallatszik az amúgy is erőteljes hangom.- Ez nem lehet! Ugye ez csak egy vicc?! Te, nem..! Én nem...!- rázom tehetetlen dühömben a fejem, aztán már csak arra leszek figyelmes, hogy egyre távolodok az én gyermekkori édes-kedves szerelmemtől, aki most semmibe sem vesz. Pont ezért nem akartam megismerni a többieket -persze azt még a legszörnyűbb rémálmomban sem gondoltam, hogy Masha is köztük lesz-, de ahogy ismerem magam, nem tudnák olyannak ártani, akit ismerek. Ha az ellenfél névtelenek, akkor érdektelenek marad a számomra, így könnyebb lesz a lelkiismeretemnek. De már mindegy. Most hogy megláttam Őt, már tudom, hogy az ígéretem miszerint hazamegyek megvalósíthatatlan, hisz az anyámon kívül csak egy embert szeretek jobban az életemnél is, és az Masha...
Nem akarom ott hagyni, nem is tudom hogy vagyok rá képes, de mikor némileg tisztul a fejem rájövök, hogy nem önszántamból teszem, hanem Dominic ráncigál maga után, miközben hozzám beszél. Semmit sem értek, végül egy égőkkel kicicomázott bokszban találom magam, ahol a többiek már elfoglalták a helyük és valami trombitazenét hallgatnak, ami a konferansziét vezeti fel.
A mosoly mely a védjegyemmé vált, most lehervadt az arcomról. A fejem belefájdult a tudatba, hogy Masha-val, mint a kísérleti fehér egereknek a labirintusban meg kell majd egy falat sajtért verekednünk, mely az életben maradást jelenti.
Az, hogy mivel telt az elmúlt félóra/óra, fogalmam sincs, hogy ki és mit mondott arra sem emlékszem. Csak a lány vörös hajára, a szemének igéző pillantására és arra a fájdalomra melyet az okozott, hogy itt látom, a Kiválasztottak között.
Végül Maxwell irritálóan raccsolós hangja ránt vissza a valóságba. Ekkor rájövök, hogy megérkeztünk valahová, méghozzá egy monumentális épület elé, ahol a viadalig töltjük majd az időnk. Miközben követjük a túlbuzgó ceremóniamestert eszembe ötlik, hogy Masha is itt fog élni, hogy a hosszú évek alatt mit két külön körzetben töltöttünk végre újból a közelembe lesz. A szívem hatalmasat dobbant, mikor tudatosult ez bennem. Sosem voltam az a búvalb@szott fajta, aki azon depizik ami elkerülhetetlen, így amikor rátalálok a dolgok pozitív oldalára, csak is arra koncentrálok. Arcom ismét felragyog és már tudom mit kell tennem!
- "Hát nem elbűvölő helyiség? Egyszerűen fantasztikus."- áradozik Max, mikor beinvitál minket az étkezőbe. Körülnézek, de a csili-villi cuccok a lányoknak való így nem hat meg, de mikor meglátom a terülj-terülj asztalkámat lelkendezve helyeslek:
- Fantasztikus!- bólogatok és épphogy nem csorog a nyálam. Nem várok én senkire, se engedélyre, se semmire, az asztalhoz trappolok és máris betömöm egy friss, ropogós zsemle felét. Csak most döbbenek rá, hogy farkas éhes vagyok és amúgy is az az elvem, hogy addig egyek amíg lehet, de végül Lucy szavai megállítanak abban, hogy hörcsögként magamba tömjek mindent.
- Bohi, filelek!- próbálom kinyögni azt a két szót, hogy "bocsi, figyelek", de tömött pofával nem túl egyszerű így inkább csak bocsánatkérően rámosolygok a mögöttem állókra és megvonom a vállam, majd lehuppanok egy székre és csendben elkérődzöm azon amit már betuszkoltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dominic Sarcher

avatar

Hozzászólások száma : 47
Age : 41
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

TémanyitásTárgy: Re: District 3. - have a nice day...   Vas. Júl. 08, 2012 5:07 am

Lucytól kapok egy sallert. Egy pillanatra mindenki ránk néz, főleg a mentoráltjaink.
Megtapogatom az arcomat, és cinikus mosolyra húzódik a szám.
- Nos, gyerekek. Első lecke. Az Arénában ez bizony kevés lesz- pontozom le Lucy megmozdulását - ha már ennyi energiád van, akkor legalább valami pengével csináld ugyanezt. Megértettük egymást? - fejezem be a kis rögtönzött oktatást, amit a két elsőbálozóm türelmesen végighallgat, de a másik kettő... Mintha csak a falnak beszélnék. - Amúgy meg nem értem, hogy lehet ennek az ocsmány pofájú embernek ilyen dögös lánya. - tréfálkozom cinikusan.
A fiú - Matt - Egyszer csak elsápad. Kerekre tágul a szeme, és már épp hálát adnék, hogy leolvadt a mosoly az arcáról, amikor eliramodik, a nyaka közé szedi a lábát, és két ugrással ott terem a nyolcadik körzet boxánál. Felkapom a fejem, kit ismerhet ez ott?
A Malloy lányhoz megy oda, föllökve a picsogó kissrácot. Kisebb jelenetnek lehet egész PAnem szemtanúja, jól látszik a kivetítőkön, hogy minden kamera Mattre szegeződik. Nem tetszik ez nekem.
A szállásunkon, miután Lucy kitessékelte a kakadut, bezárom az ajtót, és hanyagul karba tett kézzel megállok előtte.
- Akkor kezdjük a fiatalúrral. Mi is volt ez az egész?
Most nem ismer a hangom sem tréfát. Lucy már nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de nem tűröm most az ellentmondást. - Ne most. Az ő verzióját akarom hallani. Mert tőled - bökök Allisonra - Tudom, mire számítsak. És Tannertől is, és Niessától is. De tőled, kedves... - a kivetítőre nézek, ahova ki vannak írva a versenyzők nevei - Kedves Matt Gottlieb, tőled fogalmam nincs, mire számítsak. És ettől nagyon hisztériás leszek. És ha én hisztériás leszek, az neked semmiképp nem jelent semmi jót. Úgyhogy most azonnal kiböksz mindent és őszinte leszel velem. Szóval...?
A fiú hallgat. Leszegi a fejét, és csak az isten tudja, mire gondol, pedig örülnék, ha én is tudhatnám. Most bezzeg nem vigyorog.
- Jó. - mondom végül, elfogyott a türelmem. Lucy némán néz rám, nem tudja, mire akarok kilyukadni, allison pedig a legtávolabbi székre húzódik. - Akkor én mondom el a játékszabályokat. Először is. Nem akarom még csak kiszimatolni se, hogy valamelyikőtök szerelmest játszik az Arénában valamelyik másik kiválasztottal. Elcsépelt. Pocsék. Béna. Az ilyesmi már senkit nem érdekel, és ti lesztek az elsők, akiket a játékmesterek kicsinálnak. A 100. évfordulón vagyunk. Semmi ilyesmit nem fognak eltűrni. Lázadás gyanús. Megértetted?
A fiú rámnéz, végre egyszer valami új érzelmet látok a tekintetében: lobog benne a tűzszemű harag.
- Másodszor. Nem rossz a Malloy lány, de azt ajánlom, Malloyékat kerüld el, jó messzire. Semmi értelme, hogy azzal a lánnyal kezdj. Magadat sodrod veszélybe, értetted? Nekik már sok van a rovásukon. Ők tuti nem mennek haza élve. - Jó, most hazudtam, mert valószínűleg Thomas igen, de a kiscsajt tuti hidegre teszik. - Hagyd őket békén. mondtam már. Na és te - bökök Allisonra- Döntsd el, hogy végigvigyük -e a Bass fiús sztorit, mert fölöslegesen nem fogok szenvedni semmivel. Most döntsd el.
Néma csönd van, azt is lehetne hallani, ha egy szappanbuborék kidurran. Egyikük se akar, vagy nem mer megszólalni, jól láthatóan még emésztik a hallottakat.
- Semmi szükségetek szövetségre. Csak egy maradhat, úgyhogy egyedül kell megbirkóznotok vele. Szóval akkor első feladat, döntsétek el, mit akartok. Gottlieb, te pedig fejezd be a nyáladzást, és a szemed levedd a nyolcadik körzetről. Megértettük egymást...?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Matt Gottlieb
Kiválasztottak
Kiválasztottak
avatar

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2012. Jun. 03.

TémanyitásTárgy: Re: District 3. - have a nice day...   Hétf. Júl. 09, 2012 8:51 am


Úgy terveztem, hogy kiélvezem a helyzetet, hisz ki tudja mit hoz a jövő, de alig érintette a lábam a kapitoliumi földet, máris elpárolgott a lelkesedésem.
Amint megláttam Mashat, a fal, melyet akkor építettem a szívem köré, mikor kihúzták a nevemet egy csapásra leomlott és már nem érdekelt a túlélés, csak az, hogy a lány biztonságba legyen. De ezt hogy érhetném el? Hogy biztosíthatnám, hogy túlélje az Éhezők Viadalát?
Még Lucy és Dom kis fricskája sem derít jobb kedvre, pedig normális esetben alig bírnám fapofával végigülni a jelenetet. A bokszunk díszítése sem villanyoz fel, pedig egyébként biztos szemügyre venném, hogy hogyan kötötték be az áramot stb. A város csak elmosódott színfoltok kavalkádja, ahogy a hangok is csak zajok. Képtelen vagyok koncentrálni, pedig tudom, hogy figyelnem kéne, hisz ezen akár az életem is múlhat...
Végül addig-addig agyalok, míg jó szokásomhoz híven arra nem lyukadok ki, hogy a dolgok jó oldalát lássam meg. Mert ha már így alakult a dolog és semmit sem tehetek ellene, legalább addig élvezzem, míg a szívem az utolsót nem dobbantja. És nincs olyan ember a kerek-e világon, akiért szívesebben ontanék vért és önként adnám az enyémet mint Masha. De ezt nem lehet csak így... azt hiszem a hős szerelmes sztorit már ellőtték a 75. viadalon és az emberek mindig valami új, izgis dologra vágynak.
- "Akkor kezdjük a fiatalúrral. Mi is volt ez az egész?"- termett előttem Dominic, a világ legempatikusabb mentora... ja nem, az Lucy, de most ő se siet túlzottan a segítségemre. Azt hiszem azt a kis ki- azaz elrohanásom egyik mentor se díjazta. Lucy csak ingatja a fejét, míg Dom egyenesen kikel magából. Azt hiszem nem bírja, ha valami nem úgy megy ahogy eltervezte. Legalább már azt tudom, hogy nem reagál valami jól a meglepetésekre.
- "Szóval...?"- förmed rám, szeme villámokat szór. Válaszolnék én, de ugye a szám tele van. Lehajtom a fejem és turbó-rágásba kezdek, de persze Sarcher nincs olyan idegállapotban, hogy megvárja míg én legyűröm a pofazacskóm tartalmát.
Elég frusztráló, ha nem hagyják szóhoz jutni az embert, de mikor belekezd a "szent-beszédbe" figyelmesen hallgatom, mert most kezd érdekes lenni.
"szerelmest játszik ... Elcsépelt. Pocsék. Béna. Az ilyesmi már senkit nem érdekel.." Pont amire számítottam.- nyugtázom magamban. Az agyam, mint egy régi gőzmozdony úgy zakatolt. Sosem voltam a tervek embere, nem vagyok alamuszi, számító egyén, de ha ez kell a népnek, akkor megkaphatja!
"Lázadás gyanús!" Hm...- ez valamiért felkelti a figyelmem. Nem is maga a szó jelentése, vagy ahogy kiejti, hanem a tekintete miatt, ahogy megvillan a szoba neonfényében. El is határozom, hogy majd ha jobb kedve lesz -ha létezik olyan- puhatolózok nála, de egyenlőre inkább jobb ha csendben maradok, mert nem tudom hány gyufaszál van abban a bizonyos skatulyában.
Amikor arról kezd el beszélni, hogy Masha jó csaj, de jobb nem keveredni vele, kis híja volt annak, hogy ne köpjem ki a maradékot a számból, ugorjak fel ordítva és mossak be neki. Persze ki tudja, akkor lehet tökösnek tartana, de ez engem nem érdekel. Anyám úgy nevelt, hogy nők társaságában kulturáltan viselkedjek, úgyhogy ezt a szemem előtt tartva sikerül türtőztetnem magam. Ökölbe szorítottam a kezem és mély levegőt veszek és arra gondolok, jobb ha senki sem tudja mit érzek valójában, mert azzal csak ártok mindkettőnknek. De az, hogy Masha-t úgy leírja, mint egy járulékos veszteséget az teljesen kiakaszt! Nem vagyok benne biztos, hogy kibírom, hogy ne törjem be az önelégült ábrázatát. Inkább felugrok és úgy teszek, mint aki egy percig sem bír tovább élni a csokis-muffinok nélkül. Csak azért sem adom meg Dom-nak azt az örömöt, hogy rájöjjön, hogy a tudtán kívül rátapintott a gyengémre!
- "Semmi szükségetek szövetségre. Csak egy maradhat, úgyhogy egyedül kell megbirkóznotok vele. Szóval akkor első feladat, döntsétek el, mit akartok. Gottlieb, te pedig fejezd be a nyáladzást, és a szemed levedd a nyolcadik körzetről. Megértettük egymást...?"- fejezte be a fejmosásunk a mentor. Mivel sikerült rendeznem az arcberendezésem a társaim felé fordultam. Most nem volt teli a szám és sikerült ismét mosolyra görbíteni az ajkam.
- Megértettem. - dőlök neki hanyagul az asztalnak, keresztbe teszem a lábam és a karom is a mellkasom előtt.- De... - szemtelen mosolyra váltok és tartok egy kis hatásszünetet, de inkább magamnak adok időt, hogy összeszedjem a gondolataim. Vajon bejön?
- Nem tudom mit takar a Woodrow és Bass sztori, de az én történetem sem kutya a Malloy lánnyal. És, hát tudjuk, hogy az itteni népek csípik a nem szokványos meséket. - vonok vállat, mintha semmiség lenne. Nagyon remélem, hogy ezzel felkeltem a mentorok figyelmét, de ha mégsem, kész vagyok átverni őket és suttyomban megkeresni Mashat.
- Egyszer volt, hol nem volt... - kezdtem bele. Felemeltem egy maffint és úgy néztem, mintha valami értékes kincs volna.- Volt egy kislány és egy kisfiú, kik sülve-főve együtt voltak. Aztán a lány elköltözött, de a fiú mindig várta, hisz szerette és reménykedett, mert megesküdtek, hogy mindig együtt maradnak. Várt, várt, de a lány lassan elmaradt összetörve a fiú szívét. - hangom szenvtelen. És igaz, ami igaz ez nem is teljesen hazugság.- Aztán mikor már a fiú kezdte kiheverni gyermekkori bánatát és a lány eltűnését és talált magának egy bájos lányt, de ekkor a régi Kedves visszatért és ismét felforgassa a fiú életét. A lényeg a lényeg, hogy sikerült megmérgezi a fiú új kapcsolatát, majd újra eltűnt... Azt hiszem nem meglepő, hogy bosszúra szomjazom. - vigyorodtam el miközben összepréseltem a tenyeremben tartott sütit.- ...Szóval, még mindig úgy véled, hogy távol kéne tartanom magam a nyolcas körzettől? - húztam fel kérdőn a szemöldököm. Nagyon reménykedtem benne, hogy valamelyikük ráharap és vagy Dom, vagy Lucy támogatni fog..!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Allison Woodrow
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 61
Age : 20
Join date : 2012. Mar. 03.
Tartózkodási hely : 3. körzet

TémanyitásTárgy: Re: District 3. - have a nice day...   Szer. Júl. 11, 2012 1:44 pm

Miután mindenki leült az asztalhoz úgy döntök, én is csatlakozom. Dominic nem szépítget, egyből a tárgyra tér. Én az asztalra könyökölök és a közepén lévő gyümölcsöstálból kilógó szőlőből letépek, egy szemet majd megeszem. Dominic, Mattet kezdi cs*szegetni és kivallatja. Mondjuk ez érthető a történtek után, de azért nem nagyon lennék a srác helyében. Aztán Dominic Sarcher tekintete rám téved és közli, hogy tudja mit vár tőlem. Na, ez új. Képzelem mit vár. Hogy az arénában azért fogok nyavalyogni, mert letört a körmöm. Biztos vagyok benne, hogy így van.
[color=#8B00B8]- Valóban? - vonom fel a szemöldököm. [color=#8B00B8]- Na és mit vár tőlem? - vigyorodok el.
Miután alapos fejmosást ad Mattnek, én jövök. Megkér, hogy döntsem el, mi legyen Stevennel. Nem… nem is megkér, inkább rám parancsol. Megfordul a fejembe, hogy nincs szükségem Sarcher segítségére ahhoz, hogy felhívjam magra a figyelmet, de szinte azonnal elvetem az ötletet. Most nem hagyhatom, hogy hülyeséget mondjak, amikor az életem múlik rajta. Kénytelen leszek elfogadni a mentoraim segítségét, akár tetszik akár nem. És amúgy is jobban járnék, ha inkább arra hajtanék, hogy Dominic kedvenc kis mentorálta legyek, mint az ellensége. Nekem szükségem van azokra a cuccokra, amik megmenthetik az életemet. Nem válaszolok, inkább leszakítok egy újabb szemet a szőlőről. Nem vagyok éhes, egyszerűen nem tudok enni. A vonaton sem ettem valami sokat, de most egyszerűen úgy érzem, hogyha egy falat húst vagy süteményt legyömöszölnék a torkomon, azonnal kihánynám.
Dominic közli, hogy nem kell nekünk szövetséges. Igazából nem gondoltam bele abba, hogy mit fogok csinálni az arénában, de én kifejezetten értékelném, ha lenne egy szövetségesem. Kihasználnám, majd álmában megölném. Vagy lelépnék és hagynám, hogy más ölje meg helyettem. De igazából mindegy, nem fogom ezt megjegyezni. Az arénában úgyis azt csinálok, amit akarok. Matt bólint, majd nekiáll elmesélni az ő kis történetét. Miután végez, csönd ereszkedik az egész asztalra, mire én hangosan felsóhajtok.
- Tudod... ez szívás. - Nézek Mattre. Tényleg az. Ráadásul nem lehet túl kellemes hogy az Exeddel - akit még mindig szeretsz - kell megküzdened. A márványpadlón megcsikordul egy szék. Niessé. Feláll az asztaltól, majd elvesz egy zsömlét.
- Nos, értékelem, hogy ezt mind hallhattam, de jobbnak látom, ha minél előbb távozok, mielőtt a kis szöszi is belekezd az ő történetébe. Épp elég volt nekem Gottlieb nyáladzása. – Jelenti, be majd a zsömlével a kezében távozik az asztaltól és az egyik szobába sétál. Én a homlokomat kezdem ráncolni, hogy érzékeltessem, hogy mennyire idiótának tartom a csajt, majd veszek egy levegőt és Dominicra szegezem a tekintetem.
- Ami engem illet... - kezdek bele - értékelném, hogyha a nevemen szólítana, mert az hogy "te" ne igazán tetszik. - mondom, majd pillanatnyi szüntet tartok. - Sőt tudja mit? Még a Woodrow is megteszi. - Adom meg magam végül. Ugyan utálom, ha a vezetéknevemen szólítanak, mert arról mindig eszembe jut az apám, de most kivételt teszek. A jelenlegi nevemtől még ez is jobb.
- Ami pedig Stevent illeti...nem azért vagyok itt, mert rivaldafénybe akarok kerülni. Természetesen végig akarom csinálni, és ha rajtam múlik végig is fogom. - Jelentem ki. Látni akarom Stevent. Annyira szeretném. Csak... csak hogy megbizonyosodjak róla hogy mégél-e.
- Szóval? – Hajolok előre az asztalon. – Mi a terv Mr. Sarcher? – kérdezem gúnyosan.




Tell them I was happy
And my heart is broken
All my scars are open

♣️Impassible♣️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dominic Sarcher

avatar

Hozzászólások száma : 47
Age : 41
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

TémanyitásTárgy: Re: District 3. - have a nice day...   Vas. Júl. 15, 2012 1:43 am

A srác története nem túl meggyőző,de sokkal jobban hangzik, mint az amire gyanakodtam. Legalább gondja lesz arra, hogy kinyírja a Malloy lányt, bár nem vitás, hogy azzal Thomas haragját vonja magára... Ehh, a franc essen a világba, hogy ilyen szövevényes kapcsolatrendszerű kiválasztottakat vágtak idén hozzánk. Lehet le kéne beszélnem arról, hogy életcélja legyen kinyírni a lányt... tuti nem élné túl Thomas haragját.
Egy darabig gondolkodom, majd a fiú szemébe nézek.
- Ezt még megbeszéljük, fiam. - szögezem le. - Bár ennél már jobb sztorit is hallottam. - mormogom. Lucy nem szól semmit, a borzalom látszik az arcán, beszopta volna ezt a hülye mesét? Még az is meglehet. Nem értem én a nőket.
ott van Niessa is, aki magához veszi a zabálnivalót, és lelép. Persze messzire nem mehet, mert itt szigorú szabályzat van a napirendről... Nem mintha ez Niessát valaha is érdekelte volna, de mindegy, legalább csinálhatna úgy.
Aztán idepofátlankodik a kis szőke is. Nem bírom ezt a típust, azt hiszik, minél bunkóbbak, annál menőbbek, hát baromira nem. Az ilyenek számomra Taigetosz-pozitivak. Kioktat, hogy szólítsam a nevén. Hát oda ne rohanjak, hogy így adunk az etikettre! Remélem az Arénában is eljátssza majd. Majd gúnyosan hozzám hajol, hogy megkérdezze, mi a terv. hát remélem sosem lesz lányom, mert biztos, hogy felképelném.
már nyitnám a számat, hogy mondjak valamit, de egyszer csak Steven Bass neve üti meg a fülemet. Méghozzá a hülye Nero hangja mondja. Ez semmi jót nem jelent. Mindannyian egyszerre hallgatunk el, és kezdjük hegyezni a fülünket.
A polgármester lány felpattan, és kisiet az erkélyre, majd Matthew is követi. Amikor már vagy öt perce nem térnek vissza, Lucy fejcsóválva utánuk megy, és komótosan én is átbattyogok az erkélyre.
Minden arcon döbbenet, minden kiválasztott az erkélyükön lóg. A Woodrow lány arcára konkrétan ráfagyott a csend, szeme tágra nyílik, mint aki maga sem tudja eldönteni, hogy mosolyogjon, vagy sírjon.
- Mi a... - kezdem, aztán meglátom Nerot, meg a második körzetes Bass fiút, ahogy talkshowz-nak. Vagyis igazából Nero talkshow-zik , a fiú pedig csöndben van. Elég cudarul néz ki, mint aki évek óta nem aludt, és még össze is verték mellé. Nem egy szívmelengető látvány. De ami a legelrettentőbb, az az arca. Az a kifejezéstelen, semmilyen arckifejezés, amit a fiú vág. Borzongató, semmi élet és érzelem nem látszódik az arcán.
Kihirdetik a kapitólium " végtelen jóságát" hogy megkímélik a kissrác életét (egyelőre.) Heh. Jó vicc.
A kissrác csak egy mondatot szól, azt is minek. A szőke mellettem még jobban lesápad, és Matt meg Lucy is megütközik. Azt hiszem, nem pont erre számítottunk...

/majd a lakórészleghez folytassuk, jó?:Smile/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: District 3. - have a nice day...   

Vissza az elejére Go down
 
District 3. - have a nice day...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The hunger games :: Viadal :: Kapitólium :: Állomás-
Ugrás: