A 100 éhezők viadal!
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Nyolcadik Körzet

Go down 
SzerzőÜzenet
Kitana Mortal
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 134
Age : 18
Join date : 2012. Mar. 03.
Tartózkodási hely : Panem; Első Körzet

TémanyitásTárgy: Nyolcadik Körzet   Csüt. Ápr. 26, 2012 7:05 am

Itt laknak a a körzet kiválasztottjai.





If I win then he die.
But I don't want to die.
But I want to he stay alive.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vampir-akademia.hungarianforum.com/
Masha Malloy
Moderátorok
Moderátorok
avatar

Hozzászólások száma : 97
Age : 23
Join date : 2012. Mar. 04.
Tartózkodási hely : District 8

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Hétf. Május 21, 2012 7:46 am

Úgy döntök, nincs kedvem közösködni senkivel, úgyhogy Tiberie-vel mit sem törődve végigcsörtettem a vagonon egyenesen a lakóvagonig. Megkeresem a 8-as számút, és nagy dörrenéssel magamra húzom az ajtót. Hát hol érdekel engem ez az egész rezesbanda? Csak egy kis... Nyugalomra van szükségem, hogy mindent átgondoljak.
Nekitámaszkodom az ajtónak, hogy fújjak egyet, amikor meglátom, hogy nem vagyok egyedül a szobában. Ijedtemben hátrahőköltem volna, ha nem lettem volna így is felpréselődve az ajtóra. Amikor megláttam, hogy kitől ijedtem meg, csak még bosszúsabb lettem.
- Ó a francba, Gavros - bosszankodom - Te mégis mi a fenét keresel itt??? - tisztára berágtam, hogy megijedtem ettől a nyomoronctól. Már éppen abbahagyta a bőgést, de még mindig vörös volt a szeme. Ez a gyengeség annyira felháborított. hogy alig kaptam levegőt a dühtől. Emiatt a kis töketlen miatt lesz rossz a Nyolcadik megítélése, de akkor saját kezűleg fogom megölni. Most se válaszol, csak néz rám értetlen fejjel. Ó istenem, a szemét fogom kivájni első körben, az tuti.
- Masha, mi a bajod velem? - legalább a hangja férfias, de először meg sem hallom, úgy ledöbbent, hogy megszólalt. Megvetően végigmérem. A gyávaság az a dolog, ami az első helyen szerepel nálam a leíró-listámon. Magyarán, aki kicsit is gyáva, az leírta magát nálam örökre. Nehogymár egy ilyennel működjek együtt! Azzal semmi baj nincs, ha valaki fél. Én is félek. De, hogy valaki bőgjön, meg sajnálja magát, azt egyszerűen nem bírom elviselni. Sose bírtam, akkor sem, mikor csak néztem a Viadalt. A saját kistestvéreim sem bőgnek, ha nem muszáj, nemhogy egy ilyen mamlasz, akivel elvileg együtt kell működnünk!!! Legalábbis Thomas tuti ezt tanácsolná. Ő nagyon odavan azért, hogy okosan kell szövetséget kötni, mert "egységben az erő" meg ilyen baromságok. Pedig mesélte, hogy anno az ő mentora igen erősen tiltakozott ez ellen, ő a magányosfarkas taktikát részesítette előnyben. Jut is eszembe, ugyanaz a férfi lesz Matt mentora is, meg... Allisoné. Na azt legalább tudom, hogy nekik milyen taktikát javasolnak majd. De én sem vagyok hajlandó szövetkezni senkivel. Thomassal sem. Nem akarok vele ketten maradni utoljára, mert úgyis kitalálnak valamit, amivel elérik, hogy kinyírjuk egymást. Nem. Ha nem szövetkezel, nem kell senkinek megélned kétszeresen a fájdalmát. Így hát inkább igyekszem távol tartani magam a többiektől, épp elég baj, hogy ennyiüket ismerem!
Gavros nem adja fel, hogy nem kapott választ. Türelmesen néz rám, gyerekesen nagyra nyitja kivörösödött szemeit, és várja a választ.
- Az, hogy gyáva vagy - valamit muszáj volt mondanom, de túl ideges vagyok ahhoz, hogy kifejtsem a gondolataimat.
- Miért? - értetlenkedik - mert sírtam?
- Igen. - vágom rá csuklóból, és eddig bírom: átvágok a szobán, és bevágódom az egyik belső fülkébe, ami nyilvánvalóan az én szobámnak van kialakítva. Lerogyok az ágyra, és próbálok lehiggadni, bár igazából nem tudom, miért vagyok olyan ideges, mikor az előbb már sikerült hidegvérrel gondolkodnom. Persze, tudom a választ: Gavros látványa feltúrja az idegeimet, főleg, ha eszembe jut a könyörgő apja. Az emberekben komolyan semmi büszkeség nincsen?
Nem tudom, meddig ülök ott a körmömet rágva, pedig már valamikor egyszer leszoktam róla. Én csak, csak egyszerűen baromi ideges vagyok, és nem tudom, hogy mit is kéne csináljak. Jobb ha nem látják ezt a többiek, ne ilyen képet alakítsanak ki magukban rólam. Eddig ment a hidegvérű, szótlan csaj sztori, bár már valószínűleg az Aratásnapi vetítésen is hallhatták a hangomat, ahogy ráförmedtem Gavrosra.
Hirtelen kopogtatnak az ajtón.
- Tűnj el, Gavros - ordítok ki rajta, de nem használ,megint kopogtat. Odamegyek az ajtóhoz, feltépem, és már teleszívom a tüdőm, hogy üvöltsek, amikor...
- Masha neked mi bajod van? - naná, hogy Thomas áll az ajtóban, időzíteni, azt mindig is tudott. Nem értem, hogy tud ilyen nyugodt lenni, és ilyen cinikus.
- Semmi.
- Akkor miért piszkálod azt a kölyköt? - kérdezi úgy, mintha egy idióta óvodást faggatna, hogy miért rúgta a másik szemébe a homokot.
- Mert mit akarsz vele csinálni? - keltem ki magamból - Miért kellett egy ilyen nyomit kiválasztani közénk?
- Masha nem beszélhetsz így - fogyott el Thomas türelme, és megragadta a karomat - TE nem! Mindenkinek meg kell adni az esélyt, érted?
- Neked se adták meg - üvöltöttem rá - Még Annabelle se adott neked esélyt, senkitől nem kaptál esélyt, apáék se kaptak esélyt, MIATTAD!
Thomas arca elszürkült, de már nem tudtam megállni.
- Ezért szervezed a világmegváltó hülyeségeidet? Mert az életben senkitől nem kaptál esélyt, és azt reméled, hogy ha te megmented őket, majd a keblükre ölelnek majd? Te egy nagy hülye vagy Thomas. Utálod a naiv idealistákat. Ugye? Hát megsúgom: te AZ VAGY.
Csatt. Thomas visszakézből pofon vágott, az ajka remegett az indulattól. Az arcomhoz kaptam, Thomas nem volt gyenge, és ezúttal nem fogta vissza magát.
- Masha, fogd be a szád. - mondta vészjóslóan, elfojtott hangon, nagyon csendesen. De nem tudtam megijedni tőle.
- Csak ezt érted el. Kinyírhatjuk egymást az Arénában! Hát ez a véleményem a hülye terveidről, Thomas!- öszegyűjtöttem az összes nyálam, és a lába elé köptem. Aztán a karja alatt kibújtam a szobából, és újra a vagonajtóhoz rohantam. Szóval itt se lehet egy kis nyugtom? Akkor továbbmegyek. Addig megyek, míg békén nem hagynak végre...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kitana Mortal
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 134
Age : 18
Join date : 2012. Mar. 03.
Tartózkodási hely : Panem; Első Körzet

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Kedd Május 22, 2012 5:33 am

Berohanok az erkélyről, miközben magam mögött nagyot csapódik annak az ajtaja. A huzat azért jó nagy, hiába akadályozza meg az erőtér, hogy a szél levigye kicsiny fejünket a nyakunkról.
Magam mögött hagyva Gwent eszeveszettül rohanok a kietlen folyosón. Mit számít az, hogy ki lát meg? Hogy kibe ütközök bele? Mit számít ez, hiszen úgysem élhetem túl a Viadalt, ha Masha és én összeköttetésben vagyunk. Ekkora idiótát mint én. Hogy nem jutott eddig eszembe? Azonnal őt kellett volna megkeresnem, amint megtudtam, hogy a Nyolcadik Körzet kiválasztottja lett. Én pedig mente bájcsevegni. Hülye, hülye, hülye.
- Kitana? - hallom meg Sunshine hangját. Hátrafordulok, és megpillantom a nagy léptekben felém haladó nőt. Sunshine az egyik mentor kiválasztott. Hihetetlen hogy mennyire természetes szépség. Barna loknis haja a vállára omlik, egészen a háta közepéig ér, és egy mély dekoltázsú, comb közepéig érő, fehér selyemruha simul formás alakjára. Egyszerűen gyönyörű. - Mindenki rád vár. Már elkezdenénk a vacsorát - mondja mikor odaér elém.
- Ööö... izé. Eltévedtem, mert pisilnem kellett - hazudok hirtelen, aztán farkasszemet nézek ezzel a gyönyörűséggel.Mélybarna szemeivel engem fürkész, próbálja kitalálni, hogy mire vélje ezt.
- Jó - mondja végül. - Viszont most indulás, a többiek mind téged keresnek. Még Paisley is utánad kutat, egyszer láttam hasra esni a tűsarkújában miközben valami asztal alá próbált benézni - rázza a fejét, aztán biccent, hogy induljunk.
- Oké, mehetünk... De azzal mit csinálunk? - kérdezem, és a háta mögé bökök mutatóujjammal. Ő a szemöldökét ráncolja, és hátra pillant. Itt a remek alkalom. Bár ócska trükk ez, ki tudja mikor és ki találta ki, mégis beválik. Amíg ő maga mögé néz, és megbizonyosodik róla, hogy semmi nincs mögötte, csak üres folyosó, addig én habozás nélkül megfordulok és futásnak eredek. Kicsit sajnálom Sunny-t, hogy így ott hagyom, de kit érdekel mikor fontosabb dolgom is akad?
Ezen a folyosón még nem is jártam. De nem baj, azonnal lefordulok, amint egy elágazás van. Futok, futok, megint lefordulok, és körbe-körbe, ide-oda rohangászok, néha megtorpanok és irányt váltok amikor meglátom Jarellt, Dylant vagy Paisley-t, és hátra-hátra pillantgatok hogy Sunshine a nyomomban van e. Jól ki is melegedek mire elérkezek valami olyan helyre ami ismerős. Itt már többen vannak, úgyhogy bevetem magamat a többi kiválasztott közé, és a Lakó-vagonba érkezek. A hosszú folyosó üres, és senki sem kutat itt. Se Sunny, se Jarell, se Dylan, és még Paisley (Sebváltófej) sem - amit eléggé sajnálok, mert őt nagyon megnézném ahogy elesik abban a hatalmas magassarkúban.
- Masha?! - szólítgatom most már a nevén, és nem érdekel, hogy a többi kiválasztott látja, hogy őt keresem.
- Masha! - szólítom meg újra, most már hangosabban, miközben kinyitom az egyik mosdó ajtaját, és beszólok oda is.
Na jó, muszáj lesz az ajtajánál próbálkoznom.
Már az ajtó elé is állok, fel is emelem a kezem hogy kopogjak, amikor azonban kopogtatnék nyílik az ajtó, és Masha áll előttem. Teljesen ki van bukva, úgy látom valami nagyon felidegesítette.
- Masha... - szólítom meg, de a hangom elcsuklik. Ez jelzi a félelmemet, és elkeseredésemet is. Most mit csináljunk? Mielőtt bármit is meggondolnék átölelem. Ezúttal nem érzem, hogy sírnom kéne. Masha ölelésében, a ruhájába temetve meggyötört arcomat, miközben belélegzem a belőle áradó finom illatot, valahogy biztonságban érzem magamat.





If I win then he die.
But I don't want to die.
But I want to he stay alive.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vampir-akademia.hungarianforum.com/
Masha Malloy
Moderátorok
Moderátorok
avatar

Hozzászólások száma : 97
Age : 23
Join date : 2012. Mar. 04.
Tartózkodási hely : District 8

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Szer. Május 23, 2012 10:19 pm

Ahogy kirontanék az ajtón, beleütközök valakibe. Lenézve Kitana kerül a látókörömben, aki elcsukló hangon még kimondja a nevemet, aztán átöleli a derekam, és a ruhámba fúrja elgyötört kis arcát. Erősen megindít a jelenet, magamhoz szorítom a kislányt, és a hajára támasztom az államat.
- Semmi baj. - mondom gépiesen - Nyugodj meg, Kitana, nem lesz semmi baj. - de bőgni támad kedvem, igenis baj lesz. Minek hazudjak. Ő is tudja, nem hülye. Én is tudom. Akkor meg most miről beszélünk? Meghalunk és kész. Igazán nincs sok választásunk, Kitanának és nekem ez egy veszett ügy. Lemondóan állunk ott összeölelkezve, és először kedvem lett volna elsírni magam, de most már nincs, most kezdek megnyugodni. Várom, hogy Thomas felbukkanjon a nyomomban, hogy agyonverjen, de nem jön utánam, biztos nagyon a lelkébe gázoltam. De most nem akarok erre gondolni, most arra akarok gondolni, hogy méltóképpen gyászoljuk el magunkban ezt az egészet.
- Meg fogunk halni, Kit - dörmögöm a hajába, mintha altatódalt dúdolnék. - De nem fogjuk könnyen adni magunkat, így van? - Kitana rámemeli az arcát, és halványan elmosolyodik. Egy kicsit belesajdul a szívem. Jaj ne, ez az arc, ez a szem, már megint Maddie... Nem akarom, nem engedem hogy... De itt már édesmindegy, hogy én mit akarok. CSak remélni tudom, hogy Kitana viszont nem HEstiát látja az én szememben, az én arcomon. Aztán visszaborulunk a hosszú, néma ölelésünkre.
Nézzük, ahogy az ablak előtt elsuhan a táj, ahogy egyre közelebb érünk az elkerülhetetlenhez, a Kapitóliumhoz.
Meg fogunk halni.
Nem tagadom, hogy félek, de így már talán nem is annyira. Tényleg. Ölelem Kitanát, közben már ülünk a földön, nézzük a fákat, és mindkettőnk szeméből szivárog egy kicsit a könny, mint egy rosszul elzárt csapból. De azt hiszem, mindketten megnyugodtunk egy kicsit.
Ha énekelek, az mindig megnyugtat. De most csak olyan rekedtes suttogásra telik.
- ...Itt biztonságban vagy, nem fázol
A százszorszép megóv mindentől
S a holnap valóra váltja az álmaidat
Drága kicsikém, úgy szeretlek.

Kitana figyelmesen hallgat, felismeri ezt a dalt, de hát mindenki úgy van vele, hogy letagadja, hogy ismeri, de közben mindenki kívülről fújja.
Ezt Kitana is bizonyítja. A végét már együtt énekeljük.
- S reggelre a szomorúságnak nyoma sem marad. Itt biztonságban vagy, nem fázol, A százszorszép megóv mindentől. S a holnap valóra váltja az álmaidat Drága kicsikém, úgy szeretlek.
Egy kicsit még mindig ülünk, aztán felkelek és magammal húzom Kitanát is.
- Na, elég a gyengeségből - mondom határozottan - Gyere, kelj föl Kitana, adjuk drágán, amink van! Azt javasolom, legyél te a legszebb, legokosabb, leghelyesebb kislány, a kis Aranyrózsa - vigyorgok rá. Talán, ha még rá is játszunk, Snow nem fogja elfelejteni, kik vagyunk mi, és kitalál valami csavart. Mindenesetre jelezzünk neki, hogy a kis "virágcsokra " felkészült a halálra, és a végsőkig küzdeni fog.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kitana Mortal
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 134
Age : 18
Join date : 2012. Mar. 03.
Tartózkodási hely : Panem; Első Körzet

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Vas. Május 27, 2012 1:04 am

Fogalmam sincsen miképpen csinálja. Talán csak emlékeztet Nicolera, még ha Hestiára kéne emlékeztetnie, lakhelye és kinézete folytán. De nem, inkább egyfajta nővér ő nekem, tényleg úgy érzem hogy senki más mellett nem érzem magamat nagyobb biztonságban, mint mellette. Mert az ő élete az én életem, és ez így fordítva. Most már valóban sorstársak vagyunk, és ha ő mondja nekem, hogy meg fogunk halni akkor teljesen el tudom fogadni. Hiszen míg más azt ugatja nekem, hogy meg fogok halni, én képtelen vagyok beletörődni. De így, hogy ő mondja, így egészen elfogadható ez az álláspont, olyan mintha csak jövőm beszélne velem. Ő megérti hogy min megyek keresztül, mert ő is pont ugyanezen a rögös úton halad a biztos halál felé.
Igazat adok neki! Meg fogunk halni, hadd örüljön a rohadék Kapitólium. Megdöglünk, élő adásban nézhetik végig ahogy az utolsó csepp is kiszivárog a testemből. Végignézhetik ahogy az arcom lassacskán falfehérré változik, ahogy vékony karjaim elernyedten hullanak majd a testem mellé, és ahogy magam elé meredő tekintettel meredek a semmibe. Csak hogy ez a folyamat nem fog gyorsan lezajlani, erre esküdni merek. Meg merek esküdni Masha életére, ami egyben az enyém is. Anélkül esküszöm erre, hogy a hátam mögött csurit mutatnék. Addig fognak a tv előtt görnyedni az elmebeteg Kapitóliumiak, amíg el nem fogy az összes nasi készlet, és nem érdekel, hogy nekik gombnyomásra új terem. Addig fogok odabent döglődni, amíg ezek már nem könyörögnek azért, hogy öljenek meg. Sírni fognak, bömbölni, hogy ez a hülye gyerek haljon már meg mert szétunom magamat.
Ez a gondolkodásmenet ugyan cseppet sem bátorító, nem optimista, és nem is normális. De még mielőtt bárki bármit mondana: Nem szenvedek elmebajban; én élvezem minden pillanatát!
- Így van - dünnyögöm aztán halkan.
Mikor a dalt énekeljük nem is érdekel semmi. Valószínűleg Snow a készülék miatt, mindent hallani fog. Talán éppen minket hallgat. Egy darabig azon gondolkozom, hogy lebeszélgessek e a lábammal - vagyis inkább a chippel - és kiakasszam e eközben a minket kihallgató emberkéket. Már eleve lázadásnak minősül, hogy ezt a dalt énekeljük, de Snow nem hülye. Nem semmisít meg minket, mert tudja, hogy akkor felelősségre vonnák két kiválasztott elhalálozása miatt.
Amikor aztán feláll, akkor én is fülig mosolyodok, és a tenyerébe kapaszkodva felhúzom magamat a földről.
- Rendben, Tűzliliom. De mit csináljunk? Lehet, hogy szólni kéne a mentorainknak hogy meghalunk. Vagy azt ne? Mert akkor szerintem lemondanak rólunk, hiszen feleslegesen próbálnának támogatókat szerezni - gondolkozok hangosan. Ideje kitalálni valami tervet.





If I win then he die.
But I don't want to die.
But I want to he stay alive.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vampir-akademia.hungarianforum.com/
Thomas Malloy
Mentorok
Mentorok
avatar

Hozzászólások száma : 13
Age : 32
Join date : 2012. Mar. 10.
Tartózkodási hely : District 8

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Hétf. Május 28, 2012 8:17 pm

Amikor meghallottam, ahogy a húgom kiabál, tudtam, hogy közbe kell lépnem, megszaporáztam a lépteim a folyosón. Mi a fene történhetett? Masha nem arról híres, hogy elveszti a fejét. Mióta apáékat megölték, egyre komolyabb, és higgadtabb. Nem nagyon szoktam ordítani hallani.
Mikor belépek, csak Gavrost találom ott, vörös a szeme, de már nem sír. Még hallottam, ahogy csapódik az ajtó, nyilván Masha odabent van. Csak egy pillantást vetek a fiúra, biccentek neki, aztán kopogok a húgom rögtönzött szobájának ajtaján.
- Tűnj el Gavros - üvölt ki Masha artikulátlanul, majd kivágja az ajtót. Én nem szólok először semmit, csak higgadtan végigmérem. Még mindig az aratásnapi halványzöld vászonruha van rajta, csálén áll a gallérja, vörös haja összekócolódott, és zihál a dühtől. Pár pillanatig megálapítom, hogy milyen szép ez a lány, bár nem tudom, kitől örökölte. Anyánk inkább átlagos külsejű nő volt, bár apám viszonylag szerencsés külsővel rendelkezett. Mondjuk apa az más tészta. Egy az egyben tőle örököltem a vonásaimat. Egy kicsit belémhasít, hogy kezd elhalványulni az arcuk az emlékezetemben. Lassan 10 éve lesz, hogy...
-Masha, neked mi bajod van? - tudom, hogy ha ideges, akkor így kell vele beszélni. Higgadtan és tárgyilagosan. Még mindig kapkodja a levegőt a dühtől, kicsit arrébb lépek, hogy ne tudjon nekimenni Gavrosnak, mert akkor mindnyájunknak végünk, ráadásul nem vagyok biztos benne, hogy nem Masha húzza a rövidebbet, hiába van jó formában.
Erről eszembe jut Kris húga, a kis Julianne. Kegyetlen kiképzést kapott a kislány, valószínűleg bármelyik kiválasztottat kenterbe tudná verni, a fél bázis önkéntesnek akarta küldeni idén. De mi pontosan azon vagyunk, hogy visszaadjuk a gyerekkorát, amit elvettek tőle. Úgyhogy arra jutottunk, ha kiválasztják, kiválasztják, de önkéntesnek nem küldjük be az arénába. Persze, akkor még nem tudtm, hogy a saját húgom lesz a szerencsés...
- Semmi. - hangzik a duzzogó válasz.
- Akkor miért piszkálod azt a kölyköt? - átfut az agyamon, hogy milyen nehéz is a kamaszokkal. Vajon megérem, hogy a fiam legyen ennyi idős? Ó istenem, vajon mi lehet velük otthon? Mióta kiderült Tom létezése, az igazság, azóta szüntelenül azon rettegek, hogy rá ne találjanak a fiamra. Ki ne derüljön, hogy ki ő, kinek a vére csörgedezik az ereiben. Akkor Annának is és neki is vége. Kicsi fiam. Mi lesz veletek, ha rosszul sül majd el ez az egész? Ha én meghalok? Valószínűleg semmi. Ugyanaz, mint eddig, hiszen eddig sem lehettem mellettük. Ebbe kicsit fáj belegondolni, de most már azért is harcolok, hogy egy másik, jobb jövőben talán elvehetem a nőt, akit szeretek, és végre apja lehetek a saját fiamnak.
- Mert mit akarsz vele csinálni? - Masha hangja fájdalmasan zökkent ki a gondolataimból. - Miért kellett egy ilyen nyomit kiválasztani közénk? - nyilvánvalóan Gavrosról beszél, márpedig én nem szeretném, hogy magára haragítsa Cornelius Trifer fiát. Gavros nagyon erős fiúnak tűnik, ha igyekszünk, nem elhanyagolható szövetséges lesz belőle. Arról nem is beszélve, hogy nem tűröm el, hogy ilyeneket mondjon.
- Masha nem beszélhetsz így - ragadtam meg a karját - TE nem! Mindenkinek meg kell adni az esélyt, érted?
Ez az arckifejezés. Nem... Nem ismerem. Valahonnan mégis. Sose láttam még őt így nézni. Ilyen kegyetlenül ridegen, mégis ilyen zaklatottan.
- Neked se adták meg - üvöltött rám teli tüdőből, és látszott, hogy komolyan gondolja. - Még Annabelle se adott neked esélyt, senkitől nem kaptál esélyt, apáék se kaptak esélyt, MIATTAD!
Érzem, hogy kiszalad a vér az arcomból. Mi... Mi folyik itt? A saját húgom lenne az, aki itt most épp ellenem beszél? Aki az arcomba vágja az elmúlt 10 évem legfájdalmasabb dolgait, amiket már eltemettem magamban, egy mondatban?
- Ezért szervezed a világmegváltó hülyeségeidet? Mert az életben senkitől nem kaptál esélyt, és azt reméled, hogy ha te megmented őket, majd a keblükre ölelnek majd? Te egy nagy hülye vagy Thomas. Utálod a naiv idealistákat. Ugye? Hát megsúgom: te AZ VAGY.
Nem bírtam tovább, anélkül, hogy irányítani tudnám a mozdulataimat, ösztönből visszakézből pofon vágtam. A falnak tántorodott, majd haragos, tágr nyílt szemmel nézett rám, lángolt az arcán a kezem nyoma.
- Masha, fogd be a szád - fenyegettem meg csöndesen, és vészjóslóan, hogy ellensúlyozzam az előbbi hirtelen mozdulatot, próbáltam fenntartani a látszatot. Az ördög bújt ebbe a lányba. De talán csak az ijesztett meg, hogy kilenc év minden erőlködése ellenére a szavai most mégis eljutnak a szívemig.
- Csak ezt érted el. Kinyírhatjuk egymást az Arénában! Hát ez a véleményem a hülye terveidről, Thomas! - azt hittem, valami idióta rémálomban vagyok. A lábaim elé köpött, majd, mielőtt felocsúdhattam volna, kibújt a karom alatt, és kiviharzott a szobából.
Egy darabig csak álltam ott, és nem tudtam, mi történik. Lassú, tétova mozdulattal a szívemhez emeltem a kezem. Fájt. A saját húgom vágja ezt a képembe. A kicsi Masha, aki a nyakláncot adta nekem az előző viadalon. Most is a nyakamban lóg.
Vajon tényleg igaz lenne? Hogy apáék miattam nem kaptak esélyt? Hogy Annabelle sem adott nekem esélyt? Mert nem adott, ez így igaz, miért nem várt meg engem? Talán... Talán tényleg nem volt más választása.
Naiv idealista lennék? pont én? Ahogy Masha mondta? Mert elhiszem, hogy létezik egy boldogabb jövő? De hát nem várom ölbe tett kézzel. Teszek érte. Én...
Leültem az ágyra, és a kezembe temettem az arcomat. Alaposan át kell gondolnom a dolgokat. Talán... Hagynom kéne az egészet? lehetetlen. A forradalom ügyével fekszem és kelek, azzal lélegzem, én.. Én csak nem vagyok képes lemondani róla. Nincs már másom, amihez ragaszkodhatnék.
Illetve, talán lenne. De a forradalom nélkül egyikünk sem fogja elérni soha.
Felkelek, és megkeményítem a vonásaim. A helyzet egyre sürgősebb, nem tűr halasztást. Gyerünk Thomas, vasba a szíveddel! Úgyis kőből van már rég.
Kimegyek a szobából, kikerülöm Gavrost, aki fültanúja volt az egész jelenetnek, majd kimegyek az ajtón.
Az ajtóban a húgom ül, a szőke kislánnyal az első körzetből. Összebújnak, szorosan egymásba kapaszkodnak, és az Altatót éneklik.
- Itt biztonságban vagy, nem fázol, A százszorszép megóv mindentől. S a holnap valóra váltja az álmaidat Drága kicsikém, úgy szeretlek.
Van ebben a jelenetben valami mérhetetlen tragédia, bármennyire is bájos. Ül a két lány, engem észre sem vesznek, a semmibe meredve révednek ki az ablakon, a szemükből pedig szivárog a könny. De miért? Úgy tűnik, mintha teljesen beletörődtek volna a sorsukba. Miért nem jut eszükbe az, hogy túl is élhetik? Nem értem.
Mindenesetre nem állhatok itt, dolgom van. Ökölbe szorul a kezem, és elindulok a folyosón.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masha Malloy
Moderátorok
Moderátorok
avatar

Hozzászólások száma : 97
Age : 23
Join date : 2012. Mar. 04.
Tartózkodási hely : District 8

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Szer. Május 30, 2012 12:32 pm

- Nem. - mondom határozottan- Ne szóljunk. Mert akkor tényleg lemondanak rólunk. Rólam pedig ne mondjon le senki. Fogok én még meglepetést okozni a Kapitóliumnak! Megesküszöm rá. Minél tovább életben maradunk, annál többet. Hallja ezt, Snow elnök? Jobban járna, ha most rögtön felrobbantana, mert a maga kis virágcsokra nem hagyja ám magát..
Természetesen nem történik semmi. Minek robbantana fel? Az Arénában bármikor kinyírhat, és bármilyen szórakoztatóan megteheti. Most már hagyni fogja, hogy ott legyünk, hogy bemenjünk. Hogy meghaljunk.
- Talán.. EGyütt kéne maradnunk. - mondom bizonytalanul, mert senkivel nem terveztem közösködni az Arénában, de Kitana teljesen másik tészta. Persze Thomas nem hinném, hogy örül majd, hogy pont az első körzettel akarok pajtizni. Még mindig él benne az az idióta fóbia Twitch miatt. Nem tudom, szerintem 10 év alatt már kinőhette volna.
EGy pillanatra elbizonytalanodom. Amilyen jól keverik a kártyákat, még az is lehet, hogy Twitch valamelyik rokona is a környéken van, mint mentor, vagy... Hát nem tudom. Mielőtt átgondolhatnám, meg is kérdezem Kitanát.
- Az első körzetben van egy Kovalev nevű család... Ők tudod, ugye... - nagyot nyeltem - Twitch családja. Mondd, ugye senki, senki nincsen itt, akinek köze van hozzájuk?- Kitana arcán átsuhan az elgondolkodás, valószínűleg azonosítani kell az emlékeiben a Kovalev családot. Ha jól tudom, elég befolyásosak. Mr. Kovalevnek ékszerészhálózata van a körzetben, és Twitch volt a legkisebb fia. A mostani külsős mentor nagydarab, szőke, kék szemű, és alapjában nagyon hasonlít, persze akárki is lehet, valahogy az első körzetből jövők mind hasonlítanak egymásra valahol.
Nagyon fontos nekem, hogy ne legyenek itt. Ha ő lesz a külsős mentor, akkor nagyon arra fog menni a stratégia, hogy Thomast, és az összes körzetijét megsemmisítsék. Bennük máig is nagyon erősen él a bosszú. És akkor még nehezebb lesz együtt maradnunk Kit-tel. Simán kinézem, hogy ha tényleg egy Kovalev irányítja, akkor nem fog neki segítséget küldeni, ha Kitnek szüksége van rá, mert velem szövetkezett. És akkor sokkal bonyolultabbá válik a helyzetünk.
Amíg Kit keresgél az emlékezetében, én hagyom, hogy tovább sodorjanak az indulataim.
- EGyedül az a lényeg, Kit, hogy minél tovább életben maradjunk. Mindent meg kell tennük, érted? Ha arról van szó, ha önvédelemre van szükség, akkor muszáj megtennünk. Nem számít, ki az. Érted? - ez irtó fontos. Fel vagyok pörögve, kapkodva veszem a levegőt. Magamra nézek. Még mindig a halványzöld ruha van rajtam, valahogy idétlennek és sebezhetőnek érzem magam benne. Át kell öltöznöm. - Megbocsátasz egy pillanatra? - fogom kézen Kitanát, aki még mindig gondolkodik. Behúzom magammal a szobába, Gavros nem tudom hova tűnt, de szerencsére nincs itt, biztos beljebb húzódott a lakószobájába.
- Ez egy idióta mamlasz - jelentem ki, miközben kihúzom a ruhásfiókot, és beletúrok. - Semmilyen szövetségre nem számíthatok tőle. Folyton bőg. - ezt egyszerűen nem tudom feldolgozni. Én úgy nőttem fel, hogy a fiúk sosem sírtak körülöttem. - De Thomas meg folyton védi. - belebújok gyorsan egy sötétzöld hosszúnadrágba, és egy bordó blúzba, a topánkám helyett pedig egy kényelmes, de erős fűzős cipőt választok. EGy bakancsra hasonlít - felidegesít. És emiatt olyan undok voltam Thomassal. Fel is pofozott - nézek bele az ajtó melletti tükörbe, ahol látom, hogy még mindig vöröslik az arcomon a keze nyoma. - De megérdemeltem. Naiv idealistának neveztem, és lehülyéztem. Aztán a lábához köptem. Nagyon... Nagyon bunkó dolgokat mondtam neki. - öntöm ki az összes fájdalmamat Kitanának, muszáj, felgyűlt, mint a felrázott szódavízban a szénsav. - De... Nem akartam! Tényleg nem... CSak... nagyon mérges voltam. De én nagyon szeretem őt. Nem akartam bántani.- lovallom bele magam egyre jobban - Csak egyszerűen nem bírom elviselni, hogy ki kell nyírnunk egymást. Én.. Mindent neki köszönhetek, érted, Kit? És nem igaz, hogy minden miatta történt. Nem ő kérte apát, hogy lázadjon fel. Nem is tehet erről az egészről. NEM Ő TEHET RÓLA! - üvöltöttem fel, és belerúgtam a falba,hogy megremegett. A tükör is leesett, és apró darabokra tört. Valószínűleg ez balszerencsét hoz, de hát nem hinném, hogy sok szerencse vár még ránk a hátralévő pár hetünkben. Vagy napunkban. Ki tudja...
Néztem az ezerdarabos üvegszilánk-hasadékokat, és próbáltam lehiggadni.
- Tönkretették az életét, erre még én is nekiestem. - mondom keserűen, és majdnem elsírom magam, annyira szégyellem magam, de hát én nem sírok soha. A halántékomhoz szorítom a kezemet. - Ne haragudj, hogy rádzúdítom, de annyira szégyellem magamat. Úgy megbántottam a bátyámat, mint valószínűleg még soha senki ebben a rohadt életben. - nézek Kit csinos arcocskájában. - És pont te döbbentesz rá arra, hogy mekkora hálátlan dög vagyok. Tudom, hogy te elvesztetted a nővéredet, és mindent megtennél azért, hogy visszakapd. És sose beszélnél így vele akkor. Én meg... Én is elvesztettem már egyszer őt. De én visszakaptam. És ahelyett, hogy hálás lennék ezért, ezt csináltam vele...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kitana Mortal
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 134
Age : 18
Join date : 2012. Mar. 03.
Tartózkodási hely : Panem; Első Körzet

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Csüt. Május 31, 2012 8:44 am

Bólogatok válaszára, én is így gondoltam. Nem tudom, hogy mit látok ezekben a szavakban viccesnek, de mégis komisz vigyor költözik az arcomra. Most már nem félek Snowtól, Masha ráébresztett, hogy tőle nem kell félnem. Igen, megölhet. Igen, meg is fogja tenni. Csak, hogy hiábavaló minden egyes erőfeszítése, én akkor is harcolni fogok a végsőkig. Ahogy Masha is. Snow megtehet velünk bármit, de soha nem fogja senki feladni. És ez lesz a legnagyobb szégyene. Mert hogy embert öl az neki mindennapos dolog. De hogy valaki tisztelje őt, hogy valaki féljen tőle, és hogy valaki megadja magát neki... Ez soha nem fog bekövetkezni az életében. Túl kicsi hozzánk képest, mi pedig nem alacsonyodunk le egy kis senkihez.
- Rendben. Legalább lesz egy biztos szövetségesem... - mondom, de a hangom elcsuklik. Nagyon mérges vagyok emiatt magamra. Nem szabadna félnem a Viadaltól. A halálom már biztos, most már el kéne fogadnom, és nem összevissza csuklanom. Már így is kiszolgáltatott, és reménytelen vagyok, akkor meg minek beszélek úgy mint akinek még van reménye félni. Csak az félhet, akinek van reménye. Mert azon nagyobb a nyomás, jobban fél, hiszen nem biztos a halála. Nekem már nincsen reményem, szinte már most elkezdhetnék üdvözlőlevelet írni apáéknak. Nekem nincsen mitől félnem, nincs rajtam nagy nyomás. Így-is úgy-is meghalok, de legalább odafent Mashával és Nicole-al fogok együtt lenni. Ott csak nincsen Viadal... ugye nincsen?
A Kovalev család említésére a gondolataimba merülök, és azon agyalok, hogy hol hallottam már ezt a nevet. Eszembe jut Thomas Viadala, ahol Twitch is ott volt. Valamennyire kezdem kapiskálni, hogy Masha talán attól fél, hogy a mostani Kovalev mentor minden erejével arra fog koncentrálni, hogy megölje Masháékat. Ha nekem egy ilyen Kovalev lenne a mentorom, akkor valószínűleg engem is erre buzdítana, ez pedig kizárja a Mashával való szövetkezést, mert ha vele szövetkeznék Kovalev kérése ellenére, akkor lemondhatok a támogatókról, ami kéne a mi szövetségünknek is.
- Nem Kovalev a mentorom. Mintha Sebváltófej mondta volna... - kezdek bele, aztán kijavítom magamat. - izé... Paisley mondta volna, hogy Kimberly Jhonson lesz a mentorom. De még nem biztos, az is lehet, hogy Dylant fogja mentorálni. Majd kiderül, mindenesetre nem emlékszem Kovalevre - mondom összevont szemöldökkel. Tényleg segíteni szeretnék Mashának, szóval továbbra is gondolkodóban vagyok, nem szeretném félre vezetni.
- Rendben... - bólogatok egyetértően. Bármit megteszek amit csak mond. Mindent megteszek az életünkért, hiszen rettenetesen esne, ha miattam ő is meghalna. Bár ez a halálom pillanatában talán nem is fog eszembe jutni. - Késdobáló vagyok - mondom sokkal halkabban. Ő az első akinek felfedem, hogy mit tudok. Mashában teljesen megbízok, de másban nem, és ezért is hallgattam el ezt eddig mindenki elől, ezért is suttogok most, hogy csak Masha hallja a szavaimat. Bár valószínűleg a legtöbben tudják, hogy mit tudok, hiszen nővérem is ezt csinálta. Nem tervezem, hogy eltitkolom a kiképzésen tudásomat, hiszen egy 12 éves kislány senki sem érdekel. Még ha eléggé jól bánik a késsel, akkor sem. Nagy a valószínűsége, hogy már a Bőségszarunál kinyírnak, vagy ha nem is akkor nem biztos, hogy enyém lesz a késkészlet. Én vagyok a legfiatalabb, Dylannel együtt. Szerintem simán elveszik előlem a késkészletet, de ettől még megpróbálok majd érte menni.
Mashával bemegyünk a szobába, és csak úgy árad belőle a sok szó, mintha megállíthatatlan vízfolyás lenne. A végén csak azt veszem észre, hogy Masha egyre inkább felidegesíti magát. Én csak szótlanul figyelem ahogy tesz vesz, ahogy ömlenek belőle az őszinte szavak. Eszembe sem jut Nicole, vagy az, hogy most magamat sajnáltassam. Hogy ő utána sírjak. Inkább odalépkedek Mashához, nem foglalkozva azzal, hogy közben átlépkedek a tükör szilánkjain, hiszen a cipő megvéd tőle hogy belém álljon.
- Jaj Masha! - mondom őszintén, miközben átölelem őt. - Thomas biztosan tudja, hogy csak az indulat beszélt belőled. Thomas mindig mindent tud, nincs igazam? - kérdezem mosolyogva. - Ő mindent tud, úgyhogy azt is hogy megbántad amit mondtál. Te pedig nem vagy önző, csak megvannak a saját problémáid. Nem kell hogy az enyéimmel törődj, az én bajom, hogy meghalt a nővérem. Neked ehhez semmi közöd, hiába állítja az az IQfighter Nero, hogy pont olyan vagy mint Hestia, ettől még ez nem igaz. Hálás pedig ne is legyél. Senkinek nem tartozol hálával azért, mert a bátyád még él. Ő fiatal, és a világ legnormálisabb dolgának kéne lennie hogy életben van. Hálát kéne adnunk minden túlélt napért? Vagy azért, mert a barátunk élt túl egy napot? Vagy a testvérünk? Vagy hálát kéne adnunk azért, mert nem választottak ki minket a Viadalra? Szerintem senki nem tartozik már hálával senkinek. Még te sem a bátyádnak. Ő azt tette ami a legjobb volt sok embernek: Életben maradt. Szerintem ő sem szeretné, hogy emiatt hálás legyél neki - rázom a fejemet mosolyogva. - Ti itt vagytok egymásnak és ez a fontos. Veszekedve, vagy nevetve, de mindig itt lesztek egymásnak... - mondom kissé elhalkulva a végén, mert eléggé furcsa érzés ilyenekről magyarázni. Ezeket mindig magamban szoktam megfogalmazni. De most, hogy Masha szinte a másik énem, most hogy az életünk és a halálunk is egymáson múlik... Most már nyugodtan hallhatja a gondolataimat is.
- Hú, ha most nem robbant fel, akkor már nem is félek - teszem még hozzá egy pillanatnyi szünet után, és vidámabban elmosolyodok. Hiszen egy eléggé lázadó dumát sikerült megfogalmaznom. De nem robbanunk. Már biztosan tervezi a halálunkat, de még nem robbanunk. Ez a lényeg nem? Hálás azért nem leszek neki ezért.





If I win then he die.
But I don't want to die.
But I want to he stay alive.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vampir-akademia.hungarianforum.com/
Masha Malloy
Moderátorok
Moderátorok
avatar

Hozzászólások száma : 97
Age : 23
Join date : 2012. Mar. 04.
Tartózkodási hely : District 8

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Pént. Jún. 01, 2012 3:14 pm

- Rendben. Legalább lesz egy biztos szövetségesem... - mondja Kitana, és nagyot sóhajt. Erre a szóra automatikusan nyílik a szám. Szövetséges? Nem, én nem akarok, én nem...
- Én nem... - kezdem hangosan is, aztán elharapom a mondatot. Szedd össze magad, Masha. Persze, hogy nem akarsz szövetségest, de Kitana teljesen más tészta. Ő - te vagy, és te - ő vagy. Meg kell védenetek egymást. Akkor életben maradhattok egészen sokáig. Nem, nem kell megöljétek egymást a végén. Garantáltan nem kell végignézned a halálát, Masha. Egyszerre fogtok meghalni.
Eddig nem is tudatosult bennem, hogy mennyire félek attól, hogy végig kell néznem a másik halálát. Hogy ezért nem akarok szövetségest. Mert nem akarom végignézni. Nem akarom, hogy nekem kelljen megölnöm, és nem akarom, hogy rettegjen kelljen valakitől, akiben meg kell bízzak. Nem Istenem, nem.
De Kitanával garantáltan nincs ilyen baj. Nem fog hátbatámadni, mert akkor ő is meghal. És nem kell végignézni a halálát, fenti okok miatt.
Keservesen rámosolygok.
- Így van. -bólintok. - De azért remélem, nem nagyon akarsz többet...?
Kicsit megnyugtat, amikor azt mondja, hogy nem Kovalev a mentora, és őszinte leszek, elmosolyodtam azon, ahogy a ceremóniamesterér nevezi. Bár, még mindig lehetséges, hogy a férfimentora ő lesz. Attól pedig a jó ég óvjon meg mindnyájunkat.
Kisvártatva olyan dolgot mond, amit bizonyára féltett titokként őrzött eddig. Elárulja, hogy miben jó, hogy mi az ő fegyvere. Késdobáló. Aha. Szóval családi harcmodor.
Lassan bólintok. A kés, egy jó fegyver. Azt még akár készíteni is lehet. És persze a pisztoly meg pláne jó, bár azt kissé macerásabb készíteni. Ha mindkettőnknek sikerül beszerezni a saját fegyveréből egyet-egyet, valószínűleg verhetetlenek leszünk. legalábbis egy darabig.
Úgy érzem, viszonoznom kell ezt az értékes információt, úgyhogy közelhajolok a füléhez, és eltűröm az egyik selymes szőke tincset róla. Milyen helyes, pici füle van, akárcsak Lauren-nek, a kishúgomnak.
- Talán nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom, hogy mes.... szóval, nagyon jó lövő vagyok. Pisztollyal. - súgom a fülébe. Nem szoktam szerénykedni, mesterlövész vagyok, viszont most Thomas is a vonaton van, ő pedig bármikor simán kenterbe ver. úgyhogy nem mesterlövész vagyok. Csak nagyon jó lövő. Elvigyorodik. Hát igen, jó nagy titkot mondtunk el mind a ketten. A testvéreinket követjük csak.
- Remélem te is sebészi pontossággal vagy képes célozni - kacsintok rá, még mindig suttogva. Ha fele olyan ügyes, mint Nicole, akkor így is van.
Kezdem magam jobban érezni. A virágcsokornak tövisei vannak, de elég jók. És veszélyesek.
Aztán ugye filmszakadás, elborult az agyam THomas miatt, és Kitana még így is nagyon rendesen viselkedett. Mintha nem is egy 12 éves kislánnyal beszélgetnék.
- Csak szeretném, hogy ha nem mi, akkor ő nyerne. - mondom ki kegyetlenül. Ha egyet kell választanom, nyilván a testvéremet választom, még, ha ez mindenki más halálát is jelenti. Bár Kitana biztosan a kiválasztott-társát szeretné győztesnek tudni. Dylant. De persze ez sajnos lehetetlen.
Illetve... Talán nem is annyira. Már szóra nyitnám a szám, de eszembe jut az a fránya chip.
Gyorsan körülnézek, az aratásnap-szobából hozott jegyzetfüzet ott van a szekrényen. Gyorsan elveszem, és körmölni kezdek rá.
Thomas tervez valamit. Ha azt akarod, hogy Dylan életben maradjon, rá kell venned, hogy csatlakozzon hozzá.
Felnézek. Kitana tágra nyílt szemmel néz rám.
- Nekünk sajnos mindegy - mondom ki hangosan, síri hangon - De neki nem.
Kitana lassan bólint. Nem tudom, lehet azt gondolja, hogy komplett őrült vagyok, amiért azt gondolom, hogy a bátyámnak sikerülhet.De ebben hiszek. Ha másban nem is.
A faliórára nézek. Elég későre jár.
- Most menj Kit - szorítom meg a kezét - hamarosan keresni fognak mindkettőnket, hogy menjünk a vacsorához. Tiberie szívrohamot kap, meg ez a te Sebváltófejed is - mosolygok rá, miközben felállunk, és kikísérem a "lakosztályunkból." Mielőtt kilép az ajtón, nyomatékosan a jegyzetfüzetre bökök. Kezdd el puhítani Dylant.

/Hogy jó példával járjunk elől: Masha részéről a játék LEZÁRVA : ) /


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kitana Mortal
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 134
Age : 18
Join date : 2012. Mar. 03.
Tartózkodási hely : Panem; Első Körzet

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Szomb. Jún. 02, 2012 10:37 pm

Egy pillanatig megszeppenek, amiért Masha mintha nem is akarna velem szövetkezni. Persze mért ne tehetné? Furcsa, hogy pont mi ketten beszélgetünk a szövetségről. Az ő bátyjának egy nagyon jó szövetsége volt, ami fel is bomlott, és nehéz lehetett a szövetségeseknek egymással végezni. Míg Nicole... Hát igen, Nicole és Hestia szövetsége is jól indult, míg nem Hestia megölte a nővéremet. Mindenki azt hiheti, hogy ezek után nem fogunk szövetkezni senkivel. De hogy egymással? Főleg azután, hogy még egymásnak is próbáltak ugrasztani minket? Mondjuk mi mást tehetnénk, mikor a lábunkban lévő bigyó, úgyis összeköt minket. És én egyébként is bízom Mashában. Ha nem lenne a lábunkban ez a cucc, akkor is képes lennék vele összeállni, még ha ő nem is velem.
- Nem. Arra gondoltam, hogy Dylan... De minél távolabb vagyok tőle az Arénában annál biztosabb, hogy nem fogom látni a halálát - mondom bizonytalanul, és kizárom azokat a morbid elképzeléseket, hogy Dylan elvérzik a szemem láttára.
Amikor ő is elmondja, hogy mihez ért elvigyorodok. Úgy tűnik mindkettőnk a a "legenda nagy testvéreink" fegyveréhez értünk, ami nem is nagy meglepetés talán. Nekünk ezért sokkal rosszabb. Hiába titkolnánk, az emberek és az ellenfeleink számítanak ránk.
- Mielőtt kiválasztottak, apa megtanította a hatvanegyedik féle módot, hogy megöljek vele valakit. Kár hogy Nicole csak 3 évig tanulta - húzom el a számat, aztán aprót rázok a fejemen, hogy megint jól érezzem magamat, és ne kelljen a múlton rágódnom.
Én is szeretném, hogy Dylan nyerjen. De Thomasnak is örülnék. Az a helyzet, hogy annyi mindenki bent van a Viadalon, aki megérdemli, hogy éljen. Én pedig meg fogok halni, Masha is. Szóval, ezek után azt kívánnám mindenki élje túl - bárcsak mi is túlélhetnénk - és vége szakadna ennek a borzalomnak. Hogy drukkolok Dylannek, Thomasnak, Rutának, Allynek, Gwennek. Túl sok ismerős.
Amikor aztán írni kezd, szaporán elolvasom a sorokat, és meglepődve nézek fel Mashára. Remény csillog szemeimben, és egy kis kétely is. Nehéz elhinni, hogy tényleg lehetséges lenne. Mégis bólintok, mindenképpen rá fogom venni Dylant.
- Oké... - válaszolom. - Ha tudnád, hogy jöttem ide. Az összes Első körzetes engem keres, ide-oda rohangáltam a folyosón, mintha bújócskáztam volna. De sajnos nem láttam Sebváltófejet a hatalmas magassarkújában feldőlni... -kuncogok - Jaj de nevettem volna! Szia Masha! - még egyszer megölelem, aztán kilépkedek a Nyolcadik körzet tanyájáról.
Persze számítok rá, hogy nagy csetepaté lesz, amikor visszamegyek a többiekhez, de örülök, mert legalább beszélhettem Mashával.

// én is zártam. köszönöm a játékot. ♥♥





If I win then he die.
But I don't want to die.
But I want to he stay alive.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vampir-akademia.hungarianforum.com/
Masha Malloy
Moderátorok
Moderátorok
avatar

Hozzászólások száma : 97
Age : 23
Join date : 2012. Mar. 04.
Tartózkodási hely : District 8

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Vas. Jún. 03, 2012 10:03 am

Miután Kitana elment, kicsit megnyugszom, és visszamegyek a lakószobába. De minden hiába. Oda a nehezen szerzett nyugalmam, mikor meglátom Gavrost, ahogy ül a hall-részlegben, és a nyakkendőjével babrál. Mindjárt vacsora, ez a címeres ökör meg nyakkendőt köt hozzá! Hát ez tényleg nem normális.
- Te mit csinálsz? -vakkantok rá bunkón, amikor meglátom, hogy még mindig vörös a szeme, lesz normális színű is? De legalább már nem bőg. - Nyakkendőt kötsz, EZEKNEK?
Gavros rám néz, biztos gondolkodik, hogy mit mondjon. Annyira zavar az a vörös szem, mint a bikát a vörös posztó. Baromi jó páros lehetnénk, itt van velem egy jó kiállású, erős fiatal srác, a támogatók is imádni fogják, erre elrontja ezzel az imidzsét. Egyszerűen nem bírom feldolgozni. És tudom, hogy nem lenne szabad veszekednem vele, sőt, jobb lenne, ha egy légtérbe se kerülnénk, de egyszerűen nem bírok elhaladni mellette.
Amúgy nem is lenne ronda.
mielőtt bármit is mondhatna, Tiberie bukkan fel az ajtóban. CSak úgy sugárzik az arca, szerintem még mindig nem tért magához a fenomenális izgalmakból.
- Hát itt az én kis két elsőbálozóm - csicsergi izgatottan, és gyorsan végigmér minket. - INduljunk a vacsorához, és örülnék, ha normálisan néznétek ki! - mi az, hogy normálisan??? Határozottan normálisnak érzem magam. Gavrost látva összecsapja a kezét - Nahát, végre először, egy igazi úriember! Nyakkendő! Nem térek magamhoz! Hol tanultál nyakkendőt kötni?
Gavros helyett én válaszolok.
- A textilikörzetből jöttünk. - közlöm nem kis megvetéssel a hangomban - naná, hogy tud nyakkendőt kötni. Annyira azért nem hülye.
Gavros rámmereszti a szemét, hatalmas szeme van, és tényleg nem tudom megmondani, hogy miylen színű - a vörösön kívül persze. Tiberie viszont megbotránkozik, és nem rejti véka alá a véleményét.
- Örülnék, ha nem beszélnél így, ifjú hölgy! - oktat. - És különben is, hogy nézel ki?
Végignézek magamon, és nem értem, miről beszél.
- Hogy néznék ki? - értetlenkedek - tök jól!
Tiberie szája vékony vonallá szűkül, és láthatóan nem osztja a véleményem.
- Miért nem vagy szoknyában? Meg magassarkúban? - dorgál - Akinek ilyen jó lába van, az igenis, mutassa! Amid van, azt mutasd, kicsikém!
- Megdögölni megyek, nem a bokámat mutogatni - csattanok fel. Ma mindenki ellenem van, és mindenki Gavrost védi. Komolyan nem értem. VAgy... Vagy már el is kezdte? Ez lesz a taktikája? Kicsinek és elesettnek tetteti magát, aztán bevadul és kinyiffant mindenkit? Kinézném belőle.
- Ettől függetlenül példát vehetnél Gavrosról, - mondja Tiberie, én pedig érzem, hogy mindjárt felrobbanok.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gavros Trifer
Kiválasztottak
Kiválasztottak
avatar

Hozzászólások száma : 10
Age : 22
Join date : 2012. Jun. 01.
Tartózkodási hely : 8. körzet

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Vas. Jún. 03, 2012 12:12 pm

Be kell valljam a huzamosabb ideig tartó sírás megviseli az embert testileg-lelkileg egyaránt. Ennek köszönhetően másra már nem is igen vagyok képes, mint üres tekintettel bámulni a falat, miközben az egyetlen érzés, amit képes vagyok felfogni, a fejem ütemes sajgása. Azonban, ki tudja, milyen elvadult ötlet – nem is, inkább ösztön, az agyam már feladta a szolgálatot a nevem kihúzása óta- késztet arra, hogy a rövid időn belül esedékes közös vacsorára fogjam magam, és kiöltözzem. Végül is, a nagy Cornelius Trifer fia csak nem jelenhet meg egyszerű viseletben, főleg nem az egyik, a halála előtti utolsó közösségi eseményen, nemde? Így tehát, néhány rövid pillanat múlva már gépies mozdulatokkal cserélem le öltözékem, majd hamarosan, a rövidke "szertartást" befejezve a nyakkendőmet próbálom tökéletesen megkötni.
- Te mit csinálsz? Nyakkendőt kötsz, EZEKNEK? - hallom meg a kicsit sem kedves hangsúllyal kiejtett szavakat, s tekintetem a hang gazdájára szegezem. A hosszas kihagyás után végre ismét működésbe lép az elmém, de még nem segített értelmes válaszhoz, így szó nélkül hagyom a dolgot.
Úgy tűnik, nem is kell felelnem a kérdésekre, hisz újabb hölgy bukkan fel a színen, ha jól emlékszem a nevére, Tiberie személyében. Nehezen tudom felfogni, hogyan lehet ilyen életvidám úgy, hogy a vonat, melyen utazik, hemzseg a halálraítéltektől. Vajon akkor is így pörögne, ha neki is velünk kellene tartania a Viadalra?
Ekkora fantasztikum lenne, hogy tudok nyakkendőt kötni? Pedig úgy vélem, aki megengedheti magának a viselését, annak kötelessége elsajátítani eme nem túl bonyolult műveletsort, csakúgy, mint a cipőfűzők megkötését. De mit hallanak füleim? Masha szájából ilyet hallani? Meglepetten bámulom, hisz a kevés alkalommal, amikor velem, vagy rólam beszélt, nem igen lehetett a sértő megjegyzéseken kívül mást is kivenni. Most pedig... Ezt talán már dicséretnek is vehetném.
A döbbenettől még akkor sem jutok szóhoz, mikor áttérnek a lány viseletéhez, s a dicsérő szavak rosszallóba váltanak át. Bár nem tudom, milyen lenne az összhatás, ha én így kiöltözve vonulnék be az étkezőbe, ő pedig... így, de ha tényleg lehetetlen küldetésnek ígérkezik az, hogy rábírjuk egy csinosabb öltözék viselésére, feláldozom magam és átvedlem magam visszafogottabb, hétköznapibb ruhákba... bár nem szívesen tenném...
- Megdögölni megyek, nem a bokámat mutogatni - szavai szívembe tépnek, s már végképp nem tudom magamban elkönyvelni az eseményeket. Annyira nem volt lehetőségem megismerni, de nem gondoltam volna pont róla, aki mindig magabiztosan lép fel, hozzám hasonlóan csak a halált látja a Viadalban.
- Igazad van...- vágok közbe halkan. Igazán nem tudom, mi ütött belém, de talán elég alacsony hangerővel mondtam, hogy ne tűnjek túl udvariatlannak. - ...de azért kiöltözhetnél... - csusszannak ki a szavak a számon, s csak ekkor jövök rá, mekkora baklövést követtem el. - Bocsánat – suttogom vékony hangon a kegyelméért esdekelve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masha Malloy
Moderátorok
Moderátorok
avatar

Hozzászólások száma : 97
Age : 23
Join date : 2012. Mar. 04.
Tartózkodási hely : District 8

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Hétf. Jún. 04, 2012 2:11 am

Gavros reakciója egyszerűen letaglóz.
- Igazad van...- szólal meg végre halkan. Meglepetten felé fordulok, nem gondoltam volna, hogy beleszól Tiberie meg az én vitámba. - ...de azért kiöltözhetnél... - teszi hozzá vékony hangon, mintha maga sem hinné el, amit mond. Aztán megkoronázza azzal, hogy még bocsánatot is kér - Bocsánat
Nem.... Ezt most már nem hiszem el. Gavros minden megszólalása csalódást okoz. Még... Még tőlem is fél. Tőlem, aki vasággyal vagyok negyven kiló, és egy kézmozdulattal kiverhetné a fogaimat. Még mellettem se mer megszólalni. Ezt... Ezt nem bírom.
Iszonyatosan csúnyán szeretnék káromkodni, megtépni, kikaparni a szemét, hogy szedje már össze magát, hogy könyörgöm, mutassa már meg, hogy igenis férfi, hogy erős, bárkit legyőzhet, hogy jóképű, bármelyik támogatót megnyerheti, hogy, hogy...
Tiberie persze nem tudja, meddig lehet feszíteni a húrt. Először szemügyre veszi az aratásnapi ruhámat, és jól látom az arcán, hogy elfintorodik a gyűrött gallér láttán. Odamegy a szekrényhez, és habozás nélkül kiválaszt pár ruhát. Egy szűk fekete egyberuhát, egy lágyan leomló zöldet, és egy bokáig érő mélyvöröset.
Hiába vágja a pofákat, az aratásnapi ruha gyönyörű, anyám barátnőjének a keze munkája.
- Tessék felpróbálni őket - mondja dorgáló hangsúllyal - ezek mind mennek Gavros öltözékéhez is! Muszáj kinézzetek valahogy!
- Nemértem, miért kéne a ruházatomnak mennie Gavroséhoz - vitatkozom. Természetesen tudom a választ, tudom, hogy imádják, ha ízlésesen passzolnak egymáshoz a kiválasztottak, de elég ideges vagyok ahhoz, hogy eljátsszam a hülyét. Ha én ideges vagyok, akkor nem bírom, ha az emberek nyugodtak körülöttem. Mondjuk azt sem, hogyha más is ideges. Jobban belegondolva, semmit nem bírok, úgyhogy tök mindegy, mi történik.
Tiberie leírhatatlanul öntudatos arcot vág, és mulatságos pózba vágja magát.
- Na de könyörgöm, Masha, ne legyél már ennyire ostoba- forgatja a szemét. - igenis, nagyon fontos a kinézet! Minden ezen dől el! És ha már ilyen makacs, és szörnyű teremtés vagy, legalább a csinos pofikádat mutogasd!
A fogamat csikorgatom, de egyelőre nem reagálok. Csak Gavroson nem tudok elsülni.
- Az isten szerelmére! - toppantok egyet dühösen - Gavros, ne kérj már mindenért bocsánatot!!!
- Udvarias fiú, aki ad az etikettre - jelenti ki fölényesen Tiberie.
- Nem. Életrevalótlan, aki így elsőként fog megdögölni a bőségszarunál!
Nem tudom, miért ordítok így, isten bizony, de tényleg attól félek, hogy ha nem ordítok, akkor megsajnálom még a végén, és akkor megszakad a szívem...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gavros Trifer
Kiválasztottak
Kiválasztottak
avatar

Hozzászólások száma : 10
Age : 22
Join date : 2012. Jun. 01.
Tartózkodási hely : 8. körzet

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Hétf. Jún. 04, 2012 5:27 am

Megnyugvással tölt el, hogy Masha nem vette magára a szavaim annyira, hogy Tiberie helyett velem kezdjen el vitatkozni; valahogy nehezen tudtam volna elviselni a dolgot. Nem hinném, hogy ismét könnyekben törnék ki, arra már nincs túl sok kapacitásom, de minden bizonnyal én húznám a rövidebbet. Akár hálás is lehetnék a nőnek. Bármennyire is zaklat a túlságosan örömittas megnyilvánulásaival, el kell ismernem, "villámhárítónak" tökéletes.
Tekintetemmel végigkövetem mozdulatait, amint a szekrényből előhalászik néhány ruhát a lány részére, s onnantól kezdve már csak azokat tudom bámulni. Nem igazán a szabásuk miatt, hanem mert arra próbálok rájönni, milyen festékkombinációval lehet kikeverni a színeket. Munkahelyi ártalom...
- Az isten szerelmére! Gavros, ne kérj már mindenért bocsánatot!!! - Hirtelen kapom fel tekintetem rá szegezve azt. Ez tényleg ekkora baj lenne, vagy csak őt érinti ilyen rosszul? Nos, mindegy, ha tényleg ennyire zavarja, hát legyen... De még mielőtt az efféle viselkedésemért is bocsánatot kérhettem volna, Tiberie ismét megment egy újabb baklövéstől.
- Udvarias fiú, aki ad az etikettre - Legalább van valaki, aki értékelni tudja a bocsánatkérést.
- Nem. Életrevalótlan, aki így elsőként fog megdögölni a bőségszarunál! - Talán igaza van, sőt, biztos is, hogy már az első percben holtan terülök el a földön, vagy ha csodával határos módon nem ez történik, biztos az elsők között fogok végezni... az áldozatok között.
Számos megoldás létezik arra, hogyan kerülj ki győztesen, a Viadalról. Volt, aki módszeresen levadászott mindenkit, más rejtőzködött, míg el nem jött a megfelelő alkalom, mikor lecsaphatott áldozatára. Az egyetlen közös pont bennük az ölés, ami, ha az ezernyi veszély közül egyiknek sem sikerül elragadnia, megakadályozza, hogy én legyek az a bizonyos egy, aki élve kijut. Nem akarok senkivel sem végezni... Emiatt persze nem is kellene aggódnom, hiszen ha nem is találkozom senkivel, a vadonhoz fűződő tapasztalatom oly csekély, hogy valószínűleg az éhség vagy mérgezés lesz a vesztem.
- Tudod, mit kívánok? Azt, hogy bárcsak agyonlőttek volna a pódiumon, rögtön, miután kisorsolták a nevem. Őszintén sajnálom, hogy nem ez történt, tényleg. Így viszont sajnos kénytelen vagyok türelmesen kivárni a Viadalt. Mivel javítana a helyzeten, ha azt színlelném, még maradt bennem remény a túlélésre? Így legalább keveseket fog érinteni a halálom... - Talán még folytattam volna a reménytelen helyzetem ecsetelését, mikor ledöbbenve veszem észre, hogy ismét könnyesek a szemeim...
- Ezt nem hiszem el, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?- fakadok ki, s a suttogást immár az átlagos hangmagasság váltja fel. Úgy látszik, ha sírásról van szó, emberfeletti képességekkel rendelkezem, vagy legalábbis a tartalékaim kifogyhatatlanok.
- Irigyellek. Itt vagyunk néhány lépésnyire a pusztulástól és még van erőd olyan komolytalan dolgokról vitatkozni, mint egy átkozott ruha viselése... - mindeközben a szemeiből próbálom kiolvasni, mi adhatja neki az energiát a magabiztos fellépéshez, s ökölbe szorított kézzel próbálom visszafogni reszketésem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masha Malloy
Moderátorok
Moderátorok
avatar

Hozzászólások száma : 97
Age : 23
Join date : 2012. Mar. 04.
Tartózkodási hely : District 8

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Hétf. Jún. 04, 2012 12:04 pm

Gavros kifakadt, most hallom először egyhuzamban ennyit beszélni.
- Tudod, mit kívánok? Azt, hogy bárcsak agyonlőttek volna a pódiumon, rögtön, miután kisorsolták a nevem. Őszintén sajnálom, hogy nem ez történt, tényleg. Így viszont sajnos kénytelen vagyok türelmesen kivárni a Viadalt. Mivel javítana a helyzeten, ha azt színlelném, még maradt bennem remény a túlélésre? Így legalább keveseket fog érinteni a halálom... - először szíven üt, amit mond, mert miért kell ezt, miért kell ilyen lemondóan beszélni a saját életéről? Aztán újra felhergelem magam, mikor meglátom, hogy könnyes a szeme. Nem akarom sajnálni őt, nem akarok sírva fakadni, és nem akarom, hogy elhiggyem, hogy ártalmatlan, hogy aztán hátbadöfjön az Arénában.
Pedig az ösztöneim arra késztetnek, hogy megvédjem. Három kistestvérem van, mellettük azért működtek azok a korai anyai ösztönök. De a Viadalon ezek az ösztönök egyenlőek az öngyilkossággal.
De aztán ez hamar elmúlik, felkapom a fejem. Nem hiszek a fülemnek. Gavros beszólt... Nekem?
Igen, az öltözködésemről vitatkozok, de nem másért, minthogy eltereljem a gondolataimat. Gavros csak nyavalyog, de én TUDOM, hogy meg fogok halni, mert a "csak egy maradhat" duma sajnos nekem nem kedvez. Én ketten vagyok. Hacsak addig ki nem találok valamit, hogy hogy szedhetnénk ki a lábunkból ezt a vackot. De természetesen Gavros erről mit sem tud. Sőt, semmiről sem. De azért ítélkezik. Olyan, mint mindenki más. Csak a látszattal törődik.
Pontosan úgy borul el az agyam, mint amikor kilencévesen hallottam az iskolaudvaron, hogy Steven Twitch-nek drukkol. A forróság elönti az agyamat, összecsikordul a fogam, artikulátlan üvöltés hagyja el a számat, és anélkül, hogy bármivel is visszafoghatnám magam, Gavrosnak rontok, nekifutásból. A fizika amellett szól, hogy nem győzhetem le, de az indulataim megsokszorozzák az erőmet, a hirtelen mozdulattól a földre esik, én pedig rá, és ki akarom kaparni a szemét, de nincs semmi körmöm, mindig elfelejtem, hogy lerágtam, így ütni kezdem, ahogy csak bírom. Ó, hogy gyűlölök én mindenkit, ezt az egész világot, annyira undorítóak vagytok, mindannyian. Igen, ti. Akik kinyírtátok az anyámat, és az apámat, akik elválasztottak a gyerekkori szerelmemtől, akik legyalázták a bátyámat, akik hagyják, hogy az öcséim meg a húgom most a szomszédok kegyeitől függjenek, hogy éhenhalnak -e vagy sem...
- Hát irigyeljél, te nyomorult, úgy van, irigyelj csak! - üvöltöm torkom szakadtából, és szinte érzem, hogy elpattannak az idegszálaim. - Van is miért... - Nem is érzékelem, hogy Gavros visszaüt-e, vagy csak fekszik, mint egy darab fa, és valahonnan messziről hallom Tiberie sikoltozását.
Aztán hirtelen erős kezek ragadnak meg, és úgy rántanak le Gavrosról, mintha pehelyből lennék.
Homályosan látom, ahogy egy szőke hajkorona rebben el a szemem előtt, áhá, Octavia. Ő húzza fel Gavrost a földről... De akkor ki ez itt velem? ugye, nem Thomas?
- Elég legyen, mi folyik itt? - ezt a szigorú hangot már hallottam valahol. Ó igen. SEdrix Falhe, az egyik külsős mentor. - Masha Malloy, Gavros Trifer, mi az istent műveltek? Elmondták, hogy ez szigorúan tilos! Nem értitek a szép szót??? Mi folyik itt???


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gavros Trifer
Kiválasztottak
Kiválasztottak
avatar

Hozzászólások száma : 10
Age : 22
Join date : 2012. Jun. 01.
Tartózkodási hely : 8. körzet

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Szer. Jún. 06, 2012 7:44 am

Sajnos úgy tűnik, bármit is teszek vagy mondok, sehogy sem nyerem el vele Masha tetszését. No, és miből jutottam erre a kiváltképp kellemetlen következtetésre? A válasz egyáltalán nem bonyolult: abból, hogy hirtelen azon kapom, hogy kiáltva a földre terít. Talán ha nem a reszketéssel lettem volna pár pillanattal korábban elfoglalva, nem ért volna ilyen váratlanul a hirtelen jött támadás és most nem a földön, alatta heverve kellene a dühös pillantását és a saját kiszolgáltatott helyzetemet elviselnem, de ami megtörtént, az megtörtént, változtatni már nem tudok rajta.
Ó, ha ezt a fiatalabb bátyám, Ellis látná már biztos hangosan felröhögött volna azzal a felkiáltással, hogy "Na mi az, hagyod, hogy leteperjen egy lány?". Igen, hagyom. Hagynom kell. Eszembe sem jut védekezni, vagy visszaütni... na, jó, eszembe jut, viszont nem szerettem volna semmilyen formában sem bántani. Ha már megsértettem, viseljem is el a következményét. Különben is, mit nyernék azzal, ha leállítanám? Semmit. Az egyetlen, amire vágyom az az, hogy a Kapitólium felé tartó vonat helyett otthon legyek... nem, inkább a ruhagyárban, ott biztos nem lennék egyedül ebben az időpontban. Ezt viszont nem érhetem el sehogy sem, akkor pedig miért küzdjek? A várakozás minden perce kész tortúra, így nem változtat a helyzeten az sem, ha épp ütéseket kell elszenvednem közben. Még jól is jött, hisz annyira meglepett ezzel a lépésével, hogy még a könnyeim is elapadtak. Viszont a fejem ismét sajogni kezdett...
Lehunyt szemmel tűröm, ahogy rajtam vezeti le indulatait, visszafogva magam, nehogy akaratom ellenére ösztönösen visszaüssek. Egy váratlan pillanatban azonban megváltozik minden, hisz azt veszem észre, az ütései hirtelen abbamaradnak, s felpillantva már az idei Viadalra ismét besorsolt Octavia támogatásul felém nyújtott karját látom meg a lány helyett magam fölött. Elfogadva a segítségét állok fel fekvő helyzetemből, s közben egy férfi hangját hallom kérdőre vonni minket.
- Csakis az én hibám, nem kellett volna megsértenem... - felelem szűkszavúan, elvállalva a felelősséget, hisz mivel ő maga szedte le rólam Mashát, nem hazudhattam azt, hogy nem történt semmi. Bár komolyabb baja egyikünknek sem esett, ha mégis valaki unalmában büntetést akar kiróni az eset miatt, inkább legyek én az a szerencsétlen, hisz valóban miattam gyúlt haragra.
Beszéd közben arra lettem figyelmes, hogy fémes ízt érzek a számban, s ekkor eszmélek rá, hogy a lány ütései nem feltétlen kímélték meg az érintett területek épségét. Ahogy óvatosan végigtapogatom az arcom, néhány helyen rá is leltem pár fájó pontra, például a bal szemem körül és alatta a járomcsontnál, a szám pedig talán felrepedhetett.
- De ha a Viadalon így ráveted magad valakire, igyekezz minél előbb végezni vele, mert más nem feltétlenül fogja tétlenül hagyni a dolgot. - Igyekeztem óvatosan fogalmazni, de a korábbi tapasztalataim alapján már csak remélni tudom, a felszólalásomat nem az "úgy ütsz, mint egy lány" virágnyelven megfogalmazott változatának veszi, és ismét megsértem vele. Meg lehet sérteni egy lányt egyáltalán ezzel? Csupán annyi volt vele a célom, hogy ne rögtön utánam, az elsők között haljon meg. Bármennyire is felzaklat a gondolat, fegyvertelenül az a legcélravezetőbb, ha hirtelen leped meg az ellenfeled és gyorsan végzel vele, például eltöröd a nyakát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masha Malloy
Moderátorok
Moderátorok
avatar

Hozzászólások száma : 97
Age : 23
Join date : 2012. Mar. 04.
Tartózkodási hely : District 8

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Vas. Jún. 10, 2012 12:46 am

Sedrix szavaira egy pár percig nem érkezik válasz, csak dacosan meredek magam elé, és nem szólok egy szót sem, még akkor sem, mikor látom, hogy Gavros ajkán vér csordul. Egy cseppet sem sajnálom, főleg akkor, amikor mártír módon magára vállalja a történteket.
- Hazudik - mondom dühösen - én estem neki, egyedül én.
sedrix csóválja a fejét, miközben Octavia Gavros sérüléseit veszi szemügyre. Ja, hát igen, szigorúan tilos bántani egymást a vonaton, de nem is olyan baj, ha van egy pár két foltja, legalább menőbbnek tűnik tőle. A csinos kis fogacskáit pedig nem bántottam.
- Masha - sóhajt Octavia - Tudod jól, hogy ez tilos.
- Ha ezt Thomas megtudja... - kezdi Sedrix is, de ezt most nem igazán kellett volna, Thomas a második ingerküszöböm ma. Még mindig zihálva meredek Gavrosra, és elvesznek a szavai valahol félúton.
Ám ekkor Gavros megint olyat mond, ami kivágja a biztosítékot.
- De ha a Viadalon így ráveted magad valakire, igyekezz minél előbb végezni vele, mert más nem feltétlenül fogja tétlenül hagyni a dolgot. - megdermed a levegő, és érzem, hogy minden szempár rám szegeződik. Elsápadok a haragtól és a gyűlölettől. Úgy. Szóval ő csak nagy kegyesen hagyta magát? Szerinte nem tudnék kinyírni pár embert? Lehet, hogy vaságyastól vagyok ötven kiló, de nem vagyok gyenge, és hülye sem, eszközhasználó ember lennék vagy mi. Simán megfogok egy faágat és torkonszúrom. Vagy bármi. De ne gondolja már azt, hogy én mindenkitől el fogom várni, hogy hagyja magát. Nem tudom, mit gondol.
- Köszönöm, de nincs szükségem a tanácsaidra. Neked meg azt mondanám, hogy lehetőleg másnak ne hagyd magad nagy kegyesen, mert akkor elég hamar kipurcansz.
- Masha, csönd legyen - Sedrix kezdi elveszíteni a türelmét. - Elég, értettétek? Ha még egyszer akár csak csúnyán mertek nézni egymásra, kihajítalak titeket. Mind a kettőtöket, világos? Komolyan nem vagytok normálisak. Ti csapatban fogtok dolgozni, ha a fene fenét eszik is - ja igen, Thomas hülye egységben az erő eszméi, meg akkor tényleg készül valamire. - És egy hétig legalább tuti mindketten életben maradtok majd, eléggé világosan fogalmaztam?
Konok csönd, se Gavros, se én nem válaszolunk, csak bizalmatlanul méregetjük egymást, de ekkor Sedrix megfogja mindkettőnk vállát, és úgy megráz, hogy majdnem összekoccan a fejünk. - TRIFER, MALLOY, ELÉG VILÁGOSAN FOGALMAZTAM? - üvölteni azt tud a pasas, el kell ismerni. De a választ már meg sem várja - Két ilyen haszontalan kölyköt - dohog - Most pedig öt percet kaptok, hogy elvonuljatok a szobátokba, átöltözzetek - Gavros vére összepöttyözte mindkettőnk ruháját - Magatokba szálljatok, és együtt levonulunk vacsorázni. - Gavros nyitotta volna a száját, de Sedrix nem hagyja szóhoz jutni: - És egy árva hangot nem akarok hallani!
Megeresztek felé egy gyilkos pillantást, aztán biccentek, és becsapom magam mögött a szobám ajtaját.

/Masha részéről LEZÁRVA, a vonat ma megérkezik.: ) Köszönöm a játékot, még úgyis sokszor lesz egymáshoz " szerencsénk" WinkVery Happy/


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gavros Trifer
Kiválasztottak
Kiválasztottak
avatar

Hozzászólások száma : 10
Age : 22
Join date : 2012. Jun. 01.
Tartózkodási hely : 8. körzet

TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   Vas. Jún. 10, 2012 7:42 am

Most már komolyan úgy gondolom, már egyáltalán nem kell foglalkoznom azzal, mennyire óvatos, tapintatos hangnemben szóljak Mashához. Természetesen most is magára vette szavaim és kicsit sem kedvesen replikázott rá. Kíváncsi lennék, ha netalán tényleg sértegetni kezdeném, hogyan viszonyulna hozzám. Valószínűleg akkor már a fejemet tépné le érte. No, meg is van az idei célkitűzésem: elég bátorságot összegyűjteni, hogy végrehajthassam a talán öngyilkos tettet.
Engem viszont, vele ellentétben nem zaklat föl akkora nagy mértékben a tanács, hisz ha a hamarosan bekövetkező halálomat próbálom elképzelni, lelki szemeim előtt valami nagyon hasonló jelenet bontakozik ki. Na, jó, talán mégsem pont ez, egy hátamból kiálló kés vagy nyílvessző képe lehet gyakrabban szalad át elmémen. Annyi bizonyos, hogy lehetőségem és időm nem lesz az éhenhaláshoz.
Az atyai szigor megtestesítőjének hangja dörren mellettünk megbékélésre, sőt mi több, együttműködésre szólítva fel kettőnket. Na persze, csapatban fogunk dolgozni... Szerintem, ha esetleg lenne olyan mázlim, hogy megérem a Mashával való találkozást a Viadalon, még azt sem hagyná, hogy ráköszönjek, azonnal nekem esne, és ezzel máris ő lehetne az utolsó ember, akivel találkoznék. Jobban örülnék, ha családtag lenne ez a "kitüntetett" személy, de mivel egy körzetből jövünk, talán ő áll ehhez a legközelebb. No, már el sem tudom dönteni, hogyan viszonyuljak a helyzethez, örülnöm kellene vagy sem. Azt sem hiszem, hogy mással zökkenőmentesen működne a csapatmunka. Addig rendben is lenne, hogy felváltva őrködnénk, míg a másik fél pihen, egész addig, míg egymást kellene elintézni – természetesen, ahogy az várható, nem én maradnék életben a legvégén-, de mi történne akkor, ha netalán mégis az életünkre akar törni valaki? Én valószínűleg meg sem próbálkoznék életben maradni. Ki tudja, talán olyan támad rám, aki nálam jobb ember és csak a helyzete kényszeríti a gyilkosságra. Ebben az esetben nincs jogom ítélkezni felette, viszont a tétlenségemmel a társamat hagyom cserben, sőt, talán ezzel ugyanúgy ítélkeznék felette is. Túlságosan is zavaros a helyzet ahhoz, hogy eldöntsem, mi a helyes döntés.
Viszont...
Én, aki világéletemben jól nevelt, szófogadó gyerek voltam, igyekeztem mindig a felnőttek kedvében járni, s most, mikor talán már hajszálnyira vagyok attól, hogy magamat közéjük soroljam, mit kapok? Úgy kioszt, mint egy faragatlan, vásott utcakölyköt, ráadásul a szívem is majd' kiugrik a helyéről, a képletesen és szó szerint is értelmezhető megrázkódtatástól. Ízlelgetem magamban a szavait, ezzel próbálva feldolgozni a dolgot, ugyanis azt se tudom, hogy el kellene szégyellnem magam, rázzam le magamról a sérelmet, vagy esetleg háborodjak fel rajta. Szükségtelennek érzem ezt a fajta kirohanást és különben is, mit várt, hogy majd bűnbánóan egymás karjaiba borulunk örök barátságot fogadva?
Magam sem tudom, hogy mi akarok neki mondani, valahogy gondolkodás nélkül nyitom ki a számat, de szerencsémre belém fojtja a szót még mielőtt megbántam volna. Így hát elkeseredve veszem tudomásul, hogy ismét öltözhetek át, s bánatos arckifejezéssel vonulok el rendbe tenni a ruházatom, valamint az ábrázatom.

// Ezennel Gavros részéről is lezárult a játék. ^^ Köszönöm szépen, örültem, hogy játszhattam Veled Smile Nos, igen, elég nagy a valószínűsége, hogy ismét találkozunk Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Nyolcadik Körzet   

Vissza az elejére Go down
 
Nyolcadik Körzet
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» A Kék Körzet romjai
» Kék Körzet (Hold)
» Hold, Kék Körzet

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The hunger games :: Viadal :: Vonat út :: Lakó-vagon-
Ugrás: