A 100 éhezők viadal!
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Harmadik Körzet

Go down 
SzerzőÜzenet
Kitana Mortal
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 134
Age : 18
Join date : 2012. Mar. 03.
Tartózkodási hely : Panem; Első Körzet

TémanyitásTárgy: Harmadik Körzet   Csüt. Ápr. 26, 2012 7:03 am

Itt laknak a a körzet kiválasztottjai.





If I win then he die.
But I don't want to die.
But I want to he stay alive.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vampir-akademia.hungarianforum.com/
Bonnie Hayes
Kiválasztottak
Kiválasztottak
avatar

Hozzászólások száma : 14
Age : 22
Join date : 2012. Mar. 30.
Tartózkodási hely : 7. körzet

TémanyitásTárgy: Re: Harmadik Körzet   Pént. Jún. 08, 2012 8:10 am

For Matt


Elegem lesz az egészből. Elegem lesz a rohadt tétlenségből, hogy ülve, szótlanul, semmit téve várom a halált, vagy a megváltást.
Annyira… Idegtépő az egész. A pillanat, amikor ott ülsz, és vársz. Nem tudod mire. Csak vársz. Hogy meghalsz. Vagy túléled. És most, ebben a szent pillanatban nem tudsz csinálni ellene semmit. Ezért létezel. Ezért vagy. Hogy show-műsort csináljanak a halálodból. Hogy az emberek egy jót röhögjenek a halálodon, mikor lehet, hogy valakinek a világot jelentetted.
Fölpattanok a székből és elviharzom. Fogalmam sincsen hová, szó szerint elvakulok a dühtől. Csak rohanok, megyek a saját fejem után, és berontok egy ajtón. Miközben a lengőajtó visszacsapódik a helyére, gyorsan hátranézek, és megpillantom rajta a „Lakó Vagon” feliratot.
Remek. Most úgy is magányra van szükségem. Nem akarom megismerni azokat az embereket, akik lehet, hogy megölnek. Vagy megmentenek, vagy szövetségbe állnak velem. Bármi lehetséges. De akkor sem tartom jó ötletnek az ismerkedést.
Berontok az egyik ajtón - és szokásomhoz híven - rá sem nézek, hogy melyik az. Mint kiderül, nem a 7. körzet szobája, amibe hivatalos lennék. Egy egészen más helység. Lakó- vagon, az igaz, de nem az enyém. Hanem a 3.- osoké.
A kanapén ott ül egy fiú. Nem is gondolkozok, csak odamegyek hozzá és levetem magamat mellé, majd az arcomat a tenyerembe temetem. Rá sem nézek, csak összeroskadva ülök. Nem érdekel, hogy hülyének néz, nem érdekel, hogy nem tudja, hogy tudom, hogy ez nem az én vagonom.
Nem érdekel semmi. Csak ülök összeroskadva, miközben a szememből némán patakzanak a könnyek. Nem sírok, nem bömbölök, nem hisztizem. Hisz hang nem jön ki a torkomon. Csak folynak a könnyeim, akaratom ellenére is. Hiszen én nem is akarok sírni. De mégis… Pont egy kiválasztott előtt. Az ő vagonjában. Tiszta elmebeteg vagyok. Mégis mi a frászt képzelek?
Fogalmam sincs. De nem is érdekel. Úgyis meghalok. Szóval most már lesz@rom, hogy ki néz hülyének. Nézzenek csak! Nem érdekel semmi, és senki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Matt Gottlieb
Kiválasztottak
Kiválasztottak
avatar

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2012. Jun. 03.

TémanyitásTárgy: Re: Harmadik Körzet   Pént. Jún. 08, 2012 11:15 am

Mióta ezen a mozgó koporsón utazom mást se csinálok, csak eszem és alszom. Vagyis gondolom ezt hiszik, hisz egy rövid sétán kívül ki se dugtam az orrom a lakórészül szolgáló vagonból. Jó, azt nem tagadom, hogy a kaja tényleg pazar és bizonyára képes volnék degeszre zabálni magam, de hüŁe én se vagyok, még csak az hiányzik, hogy a "parádéra" eltunyuljak. Az alvás sem rossz dolog, mert ne ám már, hogy karikás szemekkel purcanjon ki az ember.
A másik amiért nem mutatkoztam: hát, mert nem volt kedvem! Ennyi az ok. Igazából a többi Kiválasztott hidegen hagy, még azt se néztem meg kik lesznek az ellenfeleim. Miért? Mert szeretem a meglepetéseket! Na meg a Mentorok is igazán dolgozhatnak valamit, kémkedjenek csak ők. Ennyit talán megtesznek, már ha szentelnek némi figyelmet a csóró srácra is, mert eddig csak a polgármesterünk szöszke lánykájára összpontosítottak. Mondjuk részben nem is bánom, mert b@romira nincs hangulatom a képmutatásra és megjátszásra, amit gondolom belém akarnak majd sulykolni, hogy a kamerák előtt kívánatosabb áruként kelljek el. Csak az a baj, hogy engem ez egy cseppet sem érdekel. Tévedés ne essék, életben akarok maradni, de ha még ettől is remélném az életben maradásom, az álarc az arénába lépéskor azonnal lehull és ott már nem a nép szórakoztatása lesz a cél, hanem a túlélés lebeg majd a szemek előtt.
Úgyhogy kihagyom a tájban való gyönyörködést, a Mentoroknak való nyalizást, a többi játékos utáni kémkedést vagy épp a bratyizást velük, meg a vonat étkészletének felzabálását, a pihe-puha párnákon hentergést és teszem ami az életben maradáshoz kell... edzek.
- 96... 97... 98... 99... 100.- préselem ki magamból a levegőt és ezzel meg van az utolsó széria utolsó felülése. Elnyúlok a padlón és szuszogok. Jóleső fáradság fut végig a testemen miközben érzem ahogy égnek az izmaim. Pár percig még a padlón fekszem, végül felülök és szó szerint odavonszolom magam a kanapéhoz. Végül csak felkecmergek a bútorra és megtörölközöm a karfán pihenő törölközőben. Odahaza csak igen ritkán végeztem ilyen gyakorlatokat, hisz a munka és az örökös mozgás formába tartott. Most se azért formálom a testem, hogy önimádó majomként önmagam tükörképébe gyönyörködjek, hanem mert megígértem magamnak, hogy nem adom könnyen a bőrömet!
- Öhm, Halló...- nyomom le az asztalon lévő gombot. Szokás szerint nincs válasz, de eddig mindig megkaptam amit kértem, úgyhogy leadtam a rendelést. Aztán míg várakozom kényelmesen elnyúlok a kanapén. Mára már kiedzettem magam, most élvezem a jól megérdemelt pihenést és nyugalmat, mert nemsokára úgy is bazári majom lesz belőlem is.
Épp azon agyalok, hogy vacsi előtt még le kéne zuhanyoznom -a rendelésem az Avox úgy is leteszi és már el is tűnik-, mikor kivágódik az ajtó és egy lány ront be. Meglepődve nézem ahogy felméri a terepet, majd mellém veti magát és az arcát a tenyerébe rejti. Pár pillanatig szótlanul ülök és várok, mert bár senkit sem ismerek személyesen, de az tuti, hogy nem a Hármasból való. Vagy csak a Szöszit vették kezelésbe és most azért van elkenődve, mert nem tetszik neki a végeredmény? Nem, azért felismerném őt.- vetem el.
- Elfogyott a narancslé?- kérdezem óvatosan. Mivel nincs jobb tippem úgy okoskodom, hogy a szolgáló lehet akitől az imént az italt kértem.- Nem nagy cucc, megiszok bármit: almalé, körtelé... esővíz.- mondom mosolygós hangon. Nem hiányzik, hogy az én extra kívánságaim miatt bárki is bajba kerüljön. Mikor végre rám néz látom, hogy könny csillog az arcán.
- Bocs, látom csípem a szemedet.- vigyorodom el és elkezdek legyezni az orrom előtt. Jó, tény hogy megizzadtam, de rendesen rá is játszok, mert így poénosabb.- Ha tudtam volna, hogy így szaglok, beillatosítottam volna magam...- körülnézek és kiszúrok egy jókora virágkazalt a vagon másik részén álló asztal közepén.- ...a virágokkal.- tápászkodtam fel és a csokorért mentem, aztán egy laza mozdulattal a földre szórtam. Hát, sose voltam a komolyság példaképe, most se lesz másképp! Meghempergőztem a virágszirmokkal borított szőnyegen, majd még mindig hanyatt fekve a lányra néztem:
- Na, jobb már?- dörzsöltem biztos ami biztos még egy rózsaszirmot a mellkasomra. Én jól éreztem magam, és ha ettől csak egy pillanatra is elmosolyodott az idegen, máris megérte, hogy ezen a nyamvadt vonaton utaztam...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Hayes
Kiválasztottak
Kiválasztottak
avatar

Hozzászólások száma : 14
Age : 22
Join date : 2012. Mar. 30.
Tartózkodási hely : 7. körzet

TémanyitásTárgy: Re: Harmadik Körzet   Szomb. Jún. 09, 2012 7:27 am

Mikor dumálni kezd a srác valami narancsléről, rögtön leesik, mi a szitu. Azt hiszi, valamiféle szolgáló vagyok, aki a kaját hozza vagy mi. Ekkor fölmerül bennem valami óriási nagy baromság. Mi lenne, ha eljátszanám, hogy Avox vagyok?! Tök buli lenne. És később jó nagyot koppanna az ember, ha látná, hogy én is kiválasztott vagyok.
Úgy megnézném a fejét. És amúgy is… Most vagyok itt először, és szerintem utoljára is. Ez egy vissza nem térő alkalom, és még soha semmit nem vicceltem el az életben. Mindig mindent halálosan komolyan veszek, és már kicsit koravénnek érzem magamat. Hiszen szinte én nevelek, egy 7 éves gyereket. És igaz, vele néha poénkodom, de nem úgy, ahogy a barátaimmal vagy ilyesmik… Hiszen nincsenek is nagyon barátaim.
De nem itt, és nem most akarok azokra lelni. Tiszta baromság. Akkor már jobb, ha eljátszom az Avoxot, de nem akarok kötődni senkihez.
Mikor fölnézek, elkezd legyezni az orra előtt. Ekkor leesik a dolog, hogy tiszta izzadt, és ezért dumál a szagáról. Végül is nincs valami kellemes illata, de én ehhez már hozzá vagyok szokva. Hiszen apám minden nap így jön haza, és én készítem elő neki a fürdővizet, meg mindent.
Mikor odamegy a virágos bödönhöz, és leszór egy merő szirmot, kicsit meglepődök. Mi a francot művel? Úgy tűnik ő is azon a véleményen van, mint én: ezek az utolsó napjai, és nem akarja őket bőgve, depresszióba süllyedve tölteni. Vagy egyszerűen csak poénos srác.
De viszont amikor bele hempereg a szirmokban, elkezdek nevetni. Ez teljesen megőrült! Végül is nem nagyon érdekel, ha egyszer vicces, és jó kedvre derít. És szerintem azért is csinálja.
Odamegyek hozzá, és letérdelek mellé. Mikor megkérdezi, hogy tűrhetőbb-e a szaga, grimaszt vágok, és a csuklóm mozgatásával jelzem, hogy egy fokkal. Megfogok egy marék rózsaszirmot, és a fejére szórom. Így a mutatóujjam felmutatásával mutatom, hogy sokkal jobb. Tudom, hogy egy Avox ilyet soha nem csinálna, de elvégre ha már itt vagyok, miért ne?! Nem baj, ha rájön, hogy nem vagyok az. Hiszen ez csak egy poén! És szerintem mindketten jól szórakozunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Matt Gottlieb
Kiválasztottak
Kiválasztottak
avatar

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2012. Jun. 03.

TémanyitásTárgy: Re: Harmadik Körzet   Vas. Jún. 10, 2012 3:43 am

Nem tehetek róla, egyszerűen nem bírom a sírást!
Valahogy úgy vagyok a pityergős, búskomor emberekkel, mint az olaj és a víz, taszítjuk egymást. Azaz az én örökös jókedvem igencsak ritkán fordul át borongóssá és többnyire a másik fél az, aki megadja magát és elmosolyodik. Még jó! Nem akarok érzéketlennek tűnni, de különben se tudok sok mindent kezdeni a depis emberekkel. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy hogy tudnak úgy élni emberek, hogy hagyják, hogy a rossz dolgok maguk alá temessék őket?! Jó, persze akad az én életemben is negatív pillanat, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a nehézség, az akadály, a fájdalom milyen pluszt adhat hozzá az életemhez. Például mikor a robbanóporommal kísérleteztem, a dolog balul sült el, de ha az nem történik meg, nem ismertem volna meg a 11 körzet tündéri kis Ruta-ját. Azonnal megkedveltem a kis boszorkát -és nem csak amiatt, hogy a gyógynövényei megmentettek attól, hogy a p°fámról lemálljon a bőr-, azonnal a sosem volt kishúgomként tekintettem rá, még ha nem is szorul egy melák srác bátyói védelmére, hisz mégis csak megnyert egy Viadalt.
Na szóval... egy vadidegen letörtsége meg aztán végképp tanácstalanná tesz! Persze elkezdhetnék szentbeszédet tartani arról, hogy miért jobb egy Avox élete, mint mondjuk egy éhezőé a körzetekben, de nem vagyok valami jó szónok, úgyhogy teszem amihez értek és viccet csinálok a dologból.
A szőnyegre szórt szirmokban hempergek és vigyorogva nézek a lányra, aki felnevet. Remek, máris jobb, mintha savanyú arccal zombiként mászkálna a vagonok közt. Szerencsére veszi a lapot, mert valljuk be olyan embert nehéz felvidítani aki nem is akarja. A válasza egy halom rózsaszirom a fejemen.
- Így tényleg jobb!- mondom hatalmas mosollyal.- Ha ezzel az illatorgiával lépek ki az állomásra, dögleni fognak utánam.- felülök és jobban szemügyre veszem a lányt. Nem igazán láttam még Avox-ot, de nem pont így képzeltem el őket. Jó lett volna kérdezni pár dolgot, de az elég nagy taplóság lett volna, főleg, hogy nem tud válaszolni.
- Tudod, ha már ilyen jól értesz a szirmok esztétikus elhelyezéséhez a hajon...- rázom meg a fejem, mire a szirmok vörös esőcseppenként hullanak a szőnyegre.- ... akár te is lehetnél a stylistom. Gondold el, milyen kirobbanó sikerem lenne Rózsasrácként!- felpattanok, szuperhős-pozícióba vágom magam egy rózsával a számban. Valójában már előre rettegek, hogy milyen maskarába küldenek majd a nagyközönség elé, így hát nem véletlenül csinálok ebből is viccet.
Épp folytatnám a "hogyan csináljon az ember magából bolondot" kiselőadásom, mikor valaki belép az ajtón. Vagy ezer közül is felismerném, Maxwell Cladwell-t a ceremónia mesterünket, abszurd külseje és röhejes kiegészítői miatt. Ahogy meglát engem és a lányt bozontos, zöld szemöldöke összefut és a karperecei csilingelésének kíséretében csípőre teszi a kezét.
- Mi folyik itt?
- Én csak...- veszem ki a rózsát a számból. Semmi kedvem magyarázkodni, de sajna jó pofát kell vágnom Max-hez. Azonnal tudom, hogy most leszúrás következik, így próbálom megelőzni a bajt.
- Az én hibám!- vágom rá, miközben állom a férfi tekintetét.
- Gondolhattam volna... beszélhet nekik az ember, biza ellenszegülnek, aztán meg csodálkoznak.- morog miközben elindul a szobája felé, de aztán még visszafordul és egyenest a lányra néz:
- Te pedig ne kémkedj itt, hord el magad!- morran rá, majd eltűnt az ajtó mögött. Kapitóliumi ellenére elég pukkancs fickó. Nem igazán értettem mi a probléma, de sajnos ha kihúzom a gyufát azzal nem érek el semmit.
- Ne is törődj vele!- segítem fel a földről.- Azért ilyen zöld a feje, mert mindig zöldségeket beszél.- húzódik féloldalas, bocsánatkérő mosolyra a szám.
- Köszönöm, a mókázást!- ...és, hogy egy rövidke időre elfeledhettem, hogy hova megyek.- tettem hozzá magamban, miközben elkísértem a lányt a vagonokat elválasztó ajtóhoz.
- Ez a tiéd!- adtam neki az egyik rózsát. Remélve ha ránéz talán máskor is jobb kedvre derül.- Örülök, hogy találkoztunk és... sose hagyjon el a remény!- mondtam őszintén a mondat első felét, majd átváltottam kissé ironikus hangsúlyra. Az ő részéről komolyan gondoltam a "reményt", míg a sajátoméról ez inkább csak a hatalom kigúnyolásának szántam. Amúgy tényleg jó volt, hogy megismertem, mert így egy kis ideig nem azon járt az eszem, hogy kiket hagyok hátra, hanem felötlött bennem az a lehetőség, hogy akár még érdekes és értéket embereket is megismerhetek a hátralévő időben. Pl. ez a lány is kedvesnek és jó humorúnak tűnt -ami nem utolsó szempont a részemről-, de sajnos nagy a valószínűsége, hogy soha többé nem találkozunk. Mikor becsukom az ajtót és letérdelek, hogy összetakarítsak magam után egy szomorú mosoly jelenik meg az arcomon. Masha-ra gondolok, akit szintén nem láthatok, de mint mindig most is a keserű érzés helyét egy pozitív veszi át: legalább ő biztonságban van!- ezzel a reményteljes gondolattal vonulok el a fürdő felé, hogy a Kapitóliumba való érkezésre összekapjam magam...


//sajnos ennyi időbe ennyi fért bele... KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Harmadik Körzet   

Vissza az elejére Go down
 
Harmadik Körzet
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» A Kazekage irodája
» A Kék Körzet romjai
» Gótika: Harmadik Évad - Ultron Kora
» Kék Körzet (Hold)
» Hold, Kék Körzet

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The hunger games :: Viadal :: Vonat út :: Lakó-vagon-
Ugrás: